Miért kell aggódnunk a Delta variáns miatt?

Egy kormányzói sajtótájékoztatón Louisiana-ban arról számoltak be, hogy a fertőzés rohamosan terjed ebben az államban (az Egyesült Államokban összességében a lakosság 48,6% -a teljes mértékben oltott, Louisiana-ban ez az arány csak 36%), elsősorban a 30-40 éves korosztályban, de nő a korházba kerülő fertőzött gyerekek és a lélegeztetésre szoruló várandós nők száma is. Az egészségügy vezetői pedig július 20-án azt jelentették, hogy a COVID-19 megbetegedések 83%-áért már a Delta variáns felelős, míg ez az arány egy héttel eezelőtt csak 50% volt. 

A Deltátt először Indiában azonosították, ahol tavasszal, nagyrészt a be nem oltott populációban pusztított, a kutatók szerint akár hárommillió halálesetet is okozhatott. Néhány hónapon belül terjedése világszerte felgyorsult.

Az Egyesült Királyságban végzett kutatások azt mutatják, hogy a Delta rendkívül fertőző, közel 60% -kal könnyebben kerül át emberről emberre, mint az Alfa verzió (az először az Egyesült Királyságban azonosított B.1.1.7, brit variáns).

Míg a vírus korábbi formáit egy ember átlagosan két vagy három másik embernek adhatta át, addig a delta változat alap reprodukciós rátája hat van, ami azt jelenti, hogy átlagosan minden fertőzött ember átlagosan hat másik embert fertőz meg, és a nem súlyos betegségeket is okozhat, amerre terjed, mindenütt nő az intenzív osztályokra kerülés és a halál kockázata" - mondta Ashleigh Tuite, az ontariói Toronto Egyetem epidemiológusa.

Egy szakértői értékelés előtt közzétett tanulmányban Tuite és munkatársa több mint 200 000 olyan ember egészségi állapotát tekintette át, akik 2021 februárja és júniusa között Ontarióban SARS-CoV-2 pozitívnak bizonyultak. Februártól Ontarióban valamennyi SARS-CoV-2 pozitív esetben elvégzik a az N501Y régió tesztelését is a mutációik megtalálása érdekében.  

A koronavírus 2020-ban keringő alfa-, béta- vagy gamma-variánsai kismértékben növelték annak esélyét, hogy a fertőzöttek betegebbé válnak. A Delta variáns viszont jelentősen, több mint kétszeresére növeli annak az esélyét, hogy egy megfertőződött személyt kórházba kell szállítani, vagy meghalhat a fertőzésbe.

Az Angliából és Skóciából származó, a Public Health England által elemzett újabb bizonyítékok - összhangban van a kanadai adatokkal - szintén azt mutatják, hogy a Delta változat növeli annak kockázatát, hogy a betegnek kórházi kezelést igényeljen. 

A Delta variánsok (valójában több változat is kering ugyanebből a víruscsaládból), az eredeti vírussal összehasonlítva körülbelül 15 különböző mutációval rendelkeznek. Ezek közül kettő, az L452R és az E484Q, a tüskefehérje mutációi, amelyeket először nyilvánítottak más vírusváltozat esetén problematikusnak, mert úgy tűnik, hogy segítségükkel a vírusnak képes elkerülni azoknak az antitesteknek a támadását, amelyeket ellene kifejlesztett oltóanyagok nyomán (vagy egy átvészelt fertőzés következtében) szervezetünk ellenük termel. Van egy másik mutáció, a P681R, amely a vírus kötőhelyétől távol helyezkedik el, de szintén aggodalomra ad okot, ugyanis úgy tűnik, hogy ez a mutáció fokozza a vírus sejtjeinkhez kötődő részeinek rugalmasságát, így könnyebben tud olyan pozicióba kerülni, hogy megfertőzze a vele kapcsolatba kerülő sejteket.  Egy másik elmélet szerint a P681R javíthatja a vírus azon képességét is, hogy a sejteket sokmagvú csomókká, szinciciumokká egyesítse, ezzel egy nagy vírustermelő gyárat létesítsen. (Ez a képesség nem egyedülálló a Delta variáns vagy az új koronavírus egyedülálló sajátja. A jelenséget korábban más vírusok esetén is megfigyelték ugyanezt tehetik, de a Nature nemrégiben megjelent írása szerint a Delta variáns az eddig észlelt legnagyobb méretű szinciciumot képes létrehozni.)

Egyelőre ezen túlméretezett szinciciumok jelentősége nem pontosan ismert, de feltételezések szerint elősegíthetik a vírus gyorsabb replikációját, így az ember vírusterhelése gyorsabban kialakul, ami fokozhatja a vírus továbbadásának képességét.

Egy közelmúltban megjelent kínai tanulmány támogatja ezt az elképzelést. A peer review előtt a Virological.org weboldalon közzétett beszámoló 167 Delta-fertőzött embert követett vissza egyetlen fertőzési gócpontot jelentő emberig. Kína kiterjedt kontaktkutatással azonosítja a fertőzöttekkel kapcsolatba kerülteket és szigorú karantén mellett naponta végeznek PCR-teszteket, hogy megállapítsák, ők is megfertőződtek-e.

A kutatók összehasonlították a Delta variánssal fertőzött-esetek jellemzőit a vírus korábbi, 2020-as változataival megfertőzött esetekkel és azt találták, hogy a Deltával fertőződés esetén hamarabb, átlagosan 4 nap múlva mutatnak pozitivitást a PCR tesztek, míg korábban ez az inkubációs idő 6 nap volt. A pozitivitás megjelenésekor a Deltával fertőzöttek szervezetében 1000-szer több vírus volt, ami a Delta-variáns gyorsabb szaporodási képességét jelzi. ha pedig 1000-szer nagyobb a víruskibocsátás, akkor a közeli kontaktok megfertőződése igen valószínű. És ha a vírus már a fertőzés során korábban megjelenik, több lehetősége van tovább fertőzni.

Az nagyobb fertőzőképességen és gyorsabb szaporodáson túl a Delta szinciciumot képző sajátossága további két fontos következménnyel járhat: a vírus könnyebben elrejtőzik az immunrendszerünk elől, és a vírus károsabbá válhat a szervezet számára. Általában, ha egy vírus megfertőz egy sejtet, akkor a sejt fehérje-termelő folyamatait átállítja a vírusfehérjék termelésére, új víruskópiák előállítására. Amikor a sejt elpusztul, ezek az új kópiák a sejten kívüli plazmába kerülnek, ahol áramlással új sejteket érnek el és fertőzhetnek meg. Ez az extracelluláris tér az, ahol a vírust az immunrendszerünk által termelt ellenanyagok is megtámadhatják. Mivel az antitestek nem hatolnak be a sejt belsejébe, ha a vírusok egymással egyesülve jutnak egyik sejtből a másikba, akkor az antitestek kevésbé képesek felvenni a harcot ellenük.

A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy a Delta ügyesebben menekül az oltás hatására terelődő antitestek elől, mint az Alfa vagy a B.1.1.7 törzs. Épp ezért veszélyesebb is az idősebb felnőttekre, akik általában gyengébb immunválasszal reagálnak az oltásokra. Az immunrendszer ezen kijátszása különösen a részlegesen oltottak számára veszélyes. Az Egyesült Királyság adatai szerint az oltóanyag egyetlen dózisa csak mintegy 31% -ban képes megelőzni delta variáns okozta betegséget és 75%-ban a kórházba kerülést. Az oltások teljes, két adagja - még a Delta ellen is -hatékony, segítségükkel elkerülhető a megbetegedések 80%, a kórházi kezelések 94% -a, ezért az amerikai tisztviselők könyörögnek az embereknek, hogy a lehető leggyorsabban vegyék fel az oltás mindkét adagját.

A vírus szinciciumot képző tulajdonsága révén pedig sokkal nagyobb károkat okozhat a test szöveteiben, különösen a tüdő egy sejt vastagságú alveolusaiban, ami súlyosan károsíthatja a szervezet oxigénellátását.

Az állatokon és sejtvonalakon végzett vizsgálatok alátámasztják a delta variáns nagyobb károkozását.  Japán kutatók nemrégiben publikált preprint-dolgozatukban leírják, hogy a vírus Delta-variánssávall fertőzött hörcsögök testsúlyvesztése nagyobb volt, mint vírus korábbi változatával fertőzött hörcsögöké. A kutatók ezt annak tulajdonítják, hogy a vírusok képesek a megfertőzött sejteket szinciciummá olvasztani. Az állatok boncolásakor kiderült, hogy a Delta fertőzött hörcsögökben nagyobb mértékű volt a tüdőkárosodást és több volt a vérzés. Indiai kutatók hasonló eredményre jutottak hörcsögök a vírus eredeti "vad típusú" vírustörzzsel és az új koronavírus Delta variánsával végzett vizsgálatukban. Német kutatók is megerősítették ezeket az eredményeket az új koronavírus pszeudotípusos (biztonságosabban kezelhető) változatainak hatásvizsgálatakor. Bár hangsúlyozzák, hogy a hörcsögök nem azonosak az emberekkel, azt a következtetést vonták le, hogy a delta variáns nagyobb szövetkárosodát okoz és patogénebb, mint a korábbi változatok.

A vakcináció most még fontosabbá vált, mint valaha.