Nincs áttörés az epilepszia kezelésében
Annak ellenére, hogy az utóbbi két évtizedben számos új antiepileptikum jelent meg, a betegség kimenetele lényegében nem javult.
A JAMA Neurology online kiadásában Karácsonykor megjelent új tanulmány szerint az újonnan diagnosztizált epilepsziás betegeknek kevesebb mint kétharmada válik rohammentessé egy év múltán.
A szerzők előző, 2000-ben publikált tanulmányában 470 olyan beteg esetét összegezték, akiknek epilepsziáját 1982 és 1998 között diagnosztizálták a skóciai Glasgow-ban. Eredményeik azt mutatták, hogy a betegek több, mint egyharmadánál nem sikerült az antiepileptikumokkal (AED) a görcsrohamokat megfelelően kontrollálni. Új vizsgálatukat annak kiderítésére tervezték, hogy közel 2 évtizeddel később, a több, mint egy tucat új epilepszia ellenes gyógyszer bevezetése mennyire változtatta meg a helyzetet. Az 1982 és 2012 között diagnosztizált és legalább 2 évig követett 1795 epilepsziás betegek közül 964 (53,7%) volt a férfi, átlagéletkoruk 33 év volt (9-93), 21,5%-uknak generalizált, 78,5%-uknak fokális epilepsziája volt, legtöbbjük (98,8%) két vagy több rohamot észlelt a kezelés megkezdése előtt. .
A diagnózis felállítása után a klinikusok a rohamok típusa, a gyógyszerme(https://jamanetwork.com/journals/jamaneurology/article-abstract/2666189?redirect=llékhatások és a gyógyszerkölcsönhatások figyelembe vételével választották ki a megfelelő antiepileptikumot. A kezelés első 6 hónapjában a pácienseket 2-6 hetenként, azt követően pedig legalább 4 hónaponként ellenőrizték epilepszia centrumokban. A betegeket arra kérték, hogy a regisztrálják a vizitek közötti rohamokat és írják le azok természetét. Rohammentesnek tekintették a beteget, ha legalább egy megelőző éven át nem volt rohamuk; ez a betegek 63,7%-ában következett be. A rohammentes betegek többsége (86,8%) egyfajta AED-t szedett (a korábbi vizsgálatban a monoterápiával javultak aránya magasabb, 90,5% volt). A generalizált epilepsziában szenvedők válaszaránya jobb volt az AED-kre, mint a fokális rohamokat tapasztaló betegeké. Az első AED nem kielégítő hatásossága esetén a második szer 11,6%-kal, míg a harmadik csupán 4,4%-kal növeli a rohammentesség elérésének valószínűségét. A negyedik, vagy ennél többedik szer bevetésével a betegeknek csupán 2,12%-a éri el a rohammentességet. Azoknak a betegeknek az epilepsziája, akiknek nem sikerült elérniük az egy éves rohammentességet az első AED szedésével, 1,73-szor nagyobb valószínűséggel marad kontrollálhatatlan a további AED-k adásakor (OR:1,73; 95% CI 1,56 - 1,91; P < .001 a betegség fajtája, életkor és nem szerinti korrekció után).
Míg a vizsgálat kezdetén a régebbi szerek: karbamazepin, valproát és fenitoin adása volt jellemző, a vizsgálat vége felé egyre gyakoribb volt az újabb szerek rendelése, a valproát mellé a levetiracetam és a lamotrigin zárkózott fel. A rohammentes betegek aránya azonban mindhárom évtizedre bontva azonos maradt.
A tanulmány egyik szerzője, Patrick Kwan neurológus (Monash University, Melbourne) szerint az újabb antiepileptikumok nem szükségképpen tolerálhatók jobban, és nem javítják lényegesen jobban a betegség kimenetelét, bár használatuk kétségtelenül könnyebb, hisz nem igényelnek komplex gyógyszer monitorozást,
A tanulmány megerősítette, hogy az EAD-kezelés prognózisát befolyásolja a kezelés előtti rohamok száma, a beteg első fokú rokonainak epilepsziás megbetegedése, és a korábbi rekreációs gyógyszerhasználat.
Bár a betegség kimenetele populációs szinten nem változott, ez azonban egyéni szinten nem biztos, hogy így van, az új szerek csökkenthetik a rohamok gyakoriságát, azok súlyosságát, így pozitívan befolyásolhatják a betegek életminőségét, bár erre a jelen vizsgálat nem tért ki részletesen.
Akiknél 2 szer is hatástalannak bizonyult, azoknál speciális centrumokban nem farmakológiai módszerekkel is érdemes próbálkozni, így például műtéttel és agystimulációs technikákkal, azonban lényeges, hogy a különböző terápiákat mielőbb bevessük, bizonyított ugyanis, hogy a korábban megkezdett kezelés eredményesebb.
A cikket kísérő szerkesztői hozzászólásban W. Allen Hauser (Sergievsky Center, Columbia University, New York City) megjegyzi, hogy az epilepszia gyógyszerei a rohamok megelőzését és nem a rohamok kiváltó okának megszüntetését célozzák meg. Ez nem is csoda, hisz az epilepszia igen összetett betegség. Ha például stroke vagy súlyos fejsérülés talaján alakul ki, akkor olyan szer lenne igazán hatékony, amely az epilepszia kialakulásához vezető epileptogén folyamatot gátolná.
Az új szerek is a rohamok megakadályozását szolgálják, de a régieknél jobb a biohasznosulásuk, a farmakokinetikájuk ami lényegesen könnyebbé teszi adagolásukat.
