Nivolumab kolorektális rákban
Nivolumab kezelésre NNR/MSI áttétes kolorektális rákban hosszantartó kedvező választ kaphatunk még súlyosan előkezelt esetekben is.
A DNS mismatch repair deficiens (dMMR), vagy magas mikroszatellita instabilitással (MSI-H) rendelkező áttétes kolorektális rákban a monoterápiásan vagy a más szerrel kombináltan adott nivolumab kezelés eredményessége ismételten bebizonyosodott.
A CheckMate-142 vizsgálatra alapozva az amerikai FDA gyorsított eljárásban törzskönyvezte a nivolumabot ebben az indikációban. Az egyik vizsgálat szerint a nivolumab monoterápiával klinikailag jelentős és tartós választ lehetett elérni, 5 betegnél komplett remissziót is megfigyeltek. A nivolumabot az ipilimumabbal kombináló vizsgálatban pedig tartós klinikai választ láttak az esetek 55%-ában (a válasz átlagos tartamát még nem értéke el).
A CheckMate 142 egy nem randomizált fázis II vizsgálat, melyben dMMR/MSI-H áttétes kolorektális rákban (CRC-ben) vagy egyedüli nivolumabot, vagy kombinált nivolumab-ipilimumab kezelést adtak a betegeknek. Dr. Overman (University of Texas, MD Anderson Cancer Center, Houston) a 2018-as Gastrointestinal Cancers Symposiumon ismertette a 13 hónapos megfigyelés eredményeit: a betegek 73%-a életben volt az első év elteltével is. A 21 hónapig megfigyelt 74 beteg mindegyike 3 mg/kg nivolumabot kapott kéthetente: Az egyik (A) csoport 53 betege a nivolumab kezelést megelőzően már 3, vagy több kemoterápiás ciklust kapott fluoropyrimidinnel, oxaliplatinnal és irinotecánnal, a másik (B) csoport 21 betege előzetesen nem kapott ilyen kezelést.
Nem meglepően az átlagosan 34%-os objektív válaszok a B-csoport betegeinél magasabbak voltak (52%), mint az A-csoport betegeinél (26%). A kezelésre adott válaszok a betegek 64%-ánál legalább egy évig fennmaradtak. A komplett válaszok aránya a megfigyelés hosszától függött: 13 hónap után a betegek 3%-ánál, 21 hónap után már a betegek 9%-ánál (n=7) volt megfigyelhető. Részleges választ 24%-ban (n=18), stabilizálódást 31%-ban (n=23) és progressziót 30%-ban (n=22) láttak. Extrapolálás után a betegek 62%-ánál volt megfigyelhető kedvező hatás. Az előzetesen nem kezelt B-csoportban magasabb volt a komplett válaszok (14%), a részleges válaszok (38%) és a stabilizálódás aránya is (33%).
A progressziómentes túlélés átlagosan 6,6 hónap volt, az A-csoportban rövidebb (4,2 hónap), a B-csoportban viszont még nem érték el. Az átlagos teljes túlélést még szintén nem érték el, de 12 hónapnál 72%, 18 hónapnál 67% volt. Az A- és a B-csoport teljes túlélése 12 hónapnál 68% és 81%, 18 hónapnál 66% és 70% volt.
Új biztonságossági probléma nem jelentkezett, a betegek kb. 20%-ánál láttak grade 3-4 mellékhatást.
A második vizsgálatba 119 beteget soroltak be. Minden beteg 3 mg/kg nivolumabot plusz 1 mg/kg ipilimumabot kapott 3 hetente négy adagban, majd további nivolumab adagokat kéthetente. Az átlagosan 13,4 hónapig követett betegek 85%-a élt 1 év után is, bár az átlagos progressziómentes túlélést és az átlagos teljes túlélést még nem érték el. Dr. Thierry André (Saint-Antoine Hospital, Paris) szerint a kombinált kezelés az egyedüli nivolumab kezeléshez képest magasabb válaszadási arányokat mutat és meghosszabbodott klinikai haszonnal jár. Ebben a vizsgálatban is jelentős volt a már előkezelt betegek aránya, mintegy 76%. Az átlagos válaszadási ráta 55% volt, a betegek 3,4%-a mutatott komplett választ, 51,3%-ukban részleges válasz alakult ki. Minden érték magasabb volt a monoterápiás nivolumab kezelésnél mérhető értékeknél. 9 és 12 hónapnál a betegek 76%-a és 71%-a élt progressziómentesen, ami szintén sokkal jobb, mint a monoterápiás vizsgálatban. A teljes túlélés 9 és 12 hónál 87% és 85% volt, ami szintén jobb a monoterápiás kezelés során tapasztalt értéknél.
Az életminőség lényegesen és tartósan javult. Grade 3-4 mellékhatások a betegek 32%-ában keletkeztek, 10%-uknál abba is kellett hagyni a kezelést.
Dr. Stadler K. Zsófia (Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York City) szerint a még hosszabb megfigyelés ismételten igazolni fogja a nivolumab monoterápia szerepét előzetesen súlyosan kezelt esetekben. Meg kell vizsgálni, hogy az anti-PD-1 terápiák mennyiben vethetők be első választású szerként. Egyelőre nem világos az sem, hogy az anti-PD-1 terápia és az immunterápia kombinációjával a monoterápiánál kedvezőbb eredményeket érünk-e el, ezért szükség van a monoterápia és a kombinált terápia randomizált összehasonlítására is.
Forrás:
