Óvatosan a fájdalomcsillapítokkal vesebetegségben
A fájdalomcsillapítók egy része eleve nefrotoxikus, más része kedvezőtlenül befolyásolhatja a glomeruláris filtrációs rátát, ezért alkalmazásukkor - különösen vesebetegeknél - igen körültekintően kell eljárni.
A krónikus vesebetegség (chronic kidney disease, CKD) különösen az idősebbeket érintő gyakori megbetegedés, a halálozás okai közt előkelő helyet foglal el. Fiatalokon a vesefunkciók elvesztésével jár, 65 év fölöttieken esetleg sokáig nem is progrediál. A CKD egyik patológiai jele a szekunder hiperparatireoidizmus, súlyos esetben a kalcium – csontrendszeren kívüli – lerakódásaival (kalcifilaxissal). Krónikus vesebetegségben a kardiovaszkuláris betegségek és a krónikus veseelégtelenség jelentősen megnő.
Az 1-3 stádiumban lévő CKD-s betegek (glomeruláris filtrációs ráta=GFR >30 ml/min/1,73m²) rendszerint tünetmentesek, de a 4-5 stádiumban (< 30 ml/min) már endokrin-, anyagcsere-, folyadék- és elektrolit zavarok jelennek meg. A leggyakoribb klinikai tünetek: fogyás, fehérjevesztés, izomgyengeség, ödémák, magas vérnyomás, fáradtság, gyengeség, rossz életminőség, kardiovaszkuláris problémák, encephalopathia, bőrtünetek, laboratóriumi eltérések, stb. A patológiai diagnózist a vese-biopszia igazolja.
A végstádiumban lévő vesebetegségben gyakori az egyéb krónikus fájdalom, de keveset tudunk a közvetlenül dialízisre váró CKD-ben szenvedők fájdalmairól, és a háziorvosok által felírt, vagy a recept nélkül kapható fájdalomcsillapítás biztonságosságáról.
A Clinical Journal of the American Society of Nephrology lapban 2015. február 20.-án online megjelent közleményben a kutatást vezető Dr. Jeffrey C. Fink (University of Maryland, Baltimore) kijelentette, hogy a CKD-ban szenvedő betegek fájdalomcsillapítására fokozottan oda kell figyelni, és a háziorvosokat fel kell világosítani a klinikailag jelentős mellékhatásokról. Évtizedek óta ismert az aszpirin, a fenacetin, a paracetamol és társaik nefropátiát okozó mellékhatása. Néhány receptre kapható, és néhány recept nélkül kapható (OTC) fájdalomcsillapító adagolását a vesefunkciókhoz kell igazítani, de pl. a nem-szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-k) önmagukban is nefrotoxikusak, esetenként mégis alkalmazzák őket CKD-ban is.
Dr. Fink és munkatársai 2011 és 2013 között 308 dialízis előtt álló beteget vettek a „Safe Kidney Cohort” nevű vizsgálatba. A betegek által kitöltött kérdőíveken követték az elmúlt 12 hónap alatt észlelt fájdalmakat és a felhasznált fájdalomcsillapítókat. A fájdalomcsillapítókat több csoportba osztották pl. aszerint, hogy a szer eleve nefrotoxikus, vagy az adagolás befolyásolhatta a beteg glomeruláris filtrációs rátáját. Az NSAID-k a gyógyszerek, sajátságaik miatt –dózisuktól függetlenül – nefrotoxikusak, azaz alkalmazásuk minden betegnél gyógyszerrel kapcsolatos problémát hordoz.
Az analízis során kimutatták, hogy a vizsgált CKD-s betegek 60,7%-a (187 beteg) krónikus fájdalmakkal is küzdött, és többségüknek (72,1%) hetenként háromszor, négyszer voltak jelentős fájdalmai. Az artritiszes betegek számoltak be a legkínzóbb fájdalmakról (OR: 8,22, 95%CI 3,95-17,13), utána a 12 gyógyszert, vagy annál is többet fogyasztó betegek (OR: 5,02, 95%CI 2,38-10,60), majd a fizikailag csökkent aktivitásúak következtek (OR: 1,96, 95%CI 1,02-3,74). Ezzel ellentétben a 65 év fölötti CKD-s betegek kevesebb súlyos fájdalmat jeleztek (OR:0,32, 95%CI 0,15-0,66). A fájdalom mértékével arányosan növekedett a gyógyszerrel összefüggő problémák (DRP) aránya: míg fájdalom nélküli esetekben 0,07 volt (95%CI 0,04-0,13), mérsékelt fájdalomban 0,12 (95%CI 0,07-0,20, p=0,17), súlyos fájdalomban már 0,15 (95%CI 0,09-0,27, p=0,04). Mérsékelt krónikus fájdalomban szenvedő betegek esetén – a fájdalom nélküli betegekhez képest - háromszor nagyobb volt a valószínűsége, hogy nem megfelelő gyógyszert szednek (OR: 3,04, 95%CI 1,12-8,29, p=0,03). Ez az érték a súlyos fájdalmakban szenvedőknél már az 5,46-szorosára emelkedett (95%CI 1,85-16,10, p=0,002).
A betegek által leggyakrabban használt szer az acetaminofen volt (34%), majd a tramadol következett (15%), később az erős opiátok (12%), az NSAID-k (5%) és a kodein (3%) következett. Az NSAID-k közül az ibuprofen volt a leginkább használatban. Természetesen a betegek által kitöltött kérdőívek, az eladott gyógyszerek aránya nem fedi teljesen a valóságot, az esetszám is kevés, de a közlemény így is felhívja a figyelmet a CKD-s betegek krónikus fájdalmaira, és az alkalmazott gyógyszerek fontosságára.
A Dr. Sara Davidson (University of Alberta, Edmonton, Canada) által jegyzett szerkesztőségi közlemény szintén kifejti, hogy keveset tudunk az analgetikumok (köztük az opioidok) használatáról és biztonságosságáról. A közlemény felhívja a figyelmet arra, hogy krónikus vesebetegségben a fájdalomcsillapítás komprehenzív megközelítést igényel, hiszen ezek a betegek fokozottan érzékenyek a gyógyszerek káros „mellék”hatásaira.
Írásunk a következő közlemények alapján készült:
2. Clinical Journal of the American Society of Nephrology
