RA és strokekockázatát pitvarfibrillációban

A rheumatoid arthritisben (RA) is szenvedő pitvarfibrilláló (PF) betegekben nagyobb az ischaemiás stroke kockázata, mint a csak pitvarfibrillációban szenvedőknél. A megnövekedett stroke-kockázathoz az is hozzájárulhat, hogy ezek a betegek ritkábban részesülnek orális antikoaguláns kezelésben.

A kutatók a Norvég Kardio-Rheuma Regisztert felhasználva regiszteralapú retrospektív kohorszvizsgálatot végeztek, hogy felmérjék az ischaemiás stroke kockázatát az AF diagnózisát követően a RA-val rendelkező, Illetve RA-ban nem szenvedő betegeknél.

A vizsgálatba 163.595, 2010 és 2017 között újonnan diagnosztizált AF-ben szenvedő beteget vontak be, akik közül 2750 betegnek volt az AF diagnózisát megelőzően igazolt RA-ja. Azt is megvizsgálták, hogy az RA-s betegek kisebb valószínűséggel kaptak-e szájon át szedhető véralvadásgátlót a stroke megelőzésére az AF diagnózisát követő 3 hónapon belül, mint az RA nélküli betegek. A medián követési idő 2,5 év volt az RA-s betegeknél és 3,0 év az RA nélkülieknél.

Az elsődleges végpont az ischaemiás stroke volt, amelyet a kórházi felvételek és megjelenések alapján azonosítottak. 5 év elteltével az RA-ban és AF-ben egyaránt szenvedő betegeknél magasabb volt az ischaemiás stroke kumulatív előfordulása, mint a csak AF-ben szenvedő betegeknél (7,3% vs. 5,0%). Az AF-ben szenvedő betegek körében a stroke kockázata 25%-kal magasabb volt az RA-ban szenvedőknél, mint az RA nélkülieknél (korrigált kockázati arány, 1,25; 95% CI, 1,05-1,50).

Az RA-ban szenvedő betegek kisebb valószínűséggel részesültek orális antikoaguláns kezelésben, mint azok, akiknek nem volt arthritiszük, ami az RA-gyógyszerekkel való lehetséges kölcsönhatások, a vérzésveszély vagy más tényezők miatti aggodalomra vezethető vissza (kiigazított esélyhányados, 0,88; 95% CI, 0,80-0,97).

„Tanulmányunk rámutat a kardiovaszkuláris kockázati tényezők gondos ellenőrzésének szükségességére az RA-s és AF-es betegek körében, és felveti a kérdést, hogy az RA jelenlétét figyelembe kell-e venni az AF-es betegek orális antikoaguláns (OAC) kezelésének mérlegelésekor” - írták Anne M. Kerola (Helsinki Egyetem, Finnország9 és munkatársai a Rheumatology című szaklapban 2024. augusztus 22-én online publikált tanulmányukban (https://academic.oup.com/rheumatology/advance-article/doi/10.1093/rheumatology/keae458/7738813?login=false).

A vizsgálatból hiányoztak a dohányzásra, a vérnyomásmérésre, az alkoholfogyasztásra és az elhízásra vonatkozó adatok, ami befolyásolhatta az eredmények teljességét. A vizsgálati populáció Norvégiára korlátozódott, és lehet, hogy nem általánosítható más populációkra.

A tanulmányt az Olav Thon Alapítvány, a Norvég Kutatási Tanács és a Reumatológiai Kutatási Alapítvány támogatta.

Forrás:

Kerola AM, Ikdahl E, Engebretsen I, et al. Rheumatoid arthritis and the risk of ischemic stroke after diagnosis of atrial fibrillation: a Norwegian nationwide register study, Rheumatology, 2024; keae458, https://doi.org/10.1093/rheumatology/keae458