Sikeres az első saját őssejt-transzplantáció T1D-ben

A kémiailag indukált pluripotens őssejtekből származó szigetsejtek egy 25 éves nőbeteg saját szomatikus sejtjeiből származtak. A beteg 11 éve élt instabil T1D-vel, és az intenzív inzulinterápia ellenére a glükózszint-céltartományban töltött idő kevesebb mint 50% volt. Az őssejtekből származó szigetsejteket a beteg hasába transzplantálták, aminek eredményeként a transzplantációt követő követő 1 évre a glükózszintje közel 100%-ban a céltartományban volt, és az HbA1c értéke 7,4%-8,0%-ról a nem diabéteszes tartományba (~5%) csökkent.

A beteg egy korábbi májátültetés miatt már immunszuppresszió alatt állt, és mindvégig ezen a kezelésen maradt. Nem voltak komolyabb biztonsági aggályok.

A Cell című szaklapban közzétett eredmények Soon Yi Liew és munkatársai (Pekingi Egyetem Egészségtudományi Központja) szerint „erős alapot teremtenek az őssejtből származó szigetsejt-transzplantáció, mint a cukorbetegség megvalósítható kezelési módjának további fejlesztéséhez”.  

Mi az új ebben a megközelítésben?

A beteg saját sejtjeinek használata az egyike olyan aspektus, amelyben ez a megközelítés különbözik a T1D pluripotens őssejtekből származó szigetsejtekkel történő kezelésére irányuló más, folyamatban lévő erőfeszítésektől-

Egy másik különbség az, hogy az ebben a vizsgálatban használt, betegspecifikus őssejtből származó szigetsejteket kémiai átprogramozással előállított indukált pluripotens őssejtekből állították elő. Ez   nem transzgenikus megközelítés - a transzkripciós faktorok vírusos transzdukciójának hagyományos módszerétől eltérően - a szomatikus sejtekből származó pluripotens őssejtek indukálására csak kis molekulákat használ. A kismolekulák újraprogramozó faktorokként való alkalmazása nagyobb fokú ellenőrzést biztosít - a kismolekulák meghatározott szerkezetűek, könnyen előállíthatók és standardizálhatók, nem integrálják a genomot, és költséghatékonyak.

Harmadik különbség, hogy az őssejtekből származó szigeteket az egyenes hasizom hüvelyének elülső része alá helyezik, szemben a beültetés helyéül gyakrabban használt májkapu vénával. Korábbi bizonyítékok azt sugallták, hogy a jobb láthatóság mellett ez a megközelítés jobb beágyazódáshoz és graftfunkcióhoz vezethet, és megkerülheti a vér által közvetített, a máj helyével kapcsolatos gyulladásos reakciókból eredő graftveszteséget.

A szerzők hozzátették, hogy „tudomásunk szerint az a gyorsaság, amellyel az őssejtből származó szigetsejtek transzplantációját követően, 75 nappal a transzplantáció után inzulinfüggetlenséget sikerült elérni, szintén úttörőnek számít”.

Az immunszuppresszió továbbra is kihívást jelent

Dr. David M. Harlan (UMass Chan Medical School, Worcester, Massachusetts) kommentárja szerint, bár valódi áttörésnek tűnik, hogy minden egyes sejtet kivehetünk és felhasználhatjuk őket szigetsejtek előállítására, de... ez a folyamat hosszú időt vesz igénybe, nagyon, nagyon drága, és a beültetésben részesülő személyt immunszupprimálni kell. A több évtizede szigetsejt-transzplantációval foglalkozó tudós rámutatott, hogy a T1D további autoimmunitása a szervezet idegen szövetre adott immunreakcióján túlmenően is kihívást jelent. „Mivel a transzplantációk az 1950-es évek óta léteznek, sokat tudunk arról, hogyan lehet megelőzni az allogén (egyik emberről a másikra történő) transzplantáció miatti kilökődést, de nagyon keveset tudunk arról, hogyan lehet megelőzni az autoimmunitást. Szerinte az erőfeszítéseket arra kellene összpontosítani, hogy a béta-sejteket genetikai módosítással ellenállóbbá tegyük, nem pedig arra, hogy az immunrendszerre koncentráljunk.

Liew és munkatársai további két betegnél is elvégezte ezt a transzplantációt, és ígérik, hogy hamarosan beszámolnak eredményeikről.

Forrás:

Shusen Wang S, Yuanyuan Du Y, Boya Zhang B et al. Transplantation of chemically induced pluripotent stem-cell-derived islets under abdominal anterior rectus sheath in a type 1 diabetes patient, Cell, 2024, https://doi.org/10.1016/j.cell.2024.09.004.