Stroke kezelése: iv tPA és/vagy az endovaszkuláris bevatkozás?
Az akut iszkémiás stroke kezelésével kapcsolatos randomizált klinikai vizsgálatok metaanalízise szerint az endovaszkuláris beavatkozás funkcionális kimenetele jobb volt, mint a standard terápiáé.
- Újdonságok a neurointenzív ellátásban
- Profilaktikus neuroprotekció stroke-ban: álom vagy valóság?
- „Drip ans ship” trombolitikus terápia akut ischaemiás stroke-ban
- Az Interventional Management of Stroke III Trial eredményei
- Az agyi katasztrófák amerikai ellátása katasztrofális
- A primer stroke-beteg centrumba történő felvétele előtti triázs szerepe
Endovaszkuláris beavatkozás (pl. a trombus nagyon kis katéterrel történő eltávolítása) esetén a stroke-ot követő 90. napon nagyobb volt a funkcionálisan független betegek aránya is, de a kétféle kezelésnél nem különbözött a tünetekkel járó intrakraniális vérzések és a bármilyen okú halálozás aránya. Ezt a szerzők a JAMA november 3-i számában közölték.
Az akut iszkémiás stroke standard terápiája jelenleg a szöveti plazminogén aktivátor (tPA) intravénás alkalmazása. Bár ez az eljárás – ha elég korán vetik be – javítja a túlélést és a funkcionális kimenetelt, de a stroke után csak rövid ideig (<4,5 óra) használható, és számos ellenjavallata van. Az iszkémiás stroke-os betegeknek csak 10%-a kezelhető intravénás tPA-val. E kezelés korlátai keltették fel a figyelmet az endovaszkuláris megoldás, ami javítja a véráramlást, de eredményességére vonatkozóan a klinikai vizsgálatok ellentmondásosak voltak.
Dr. Saleh A. Almenawer (McMaster Egyetem, Hamilton, Ontario, Kanada) és munkatársai metaanalízisében 8 vizsgálat és összesen 2423 akut iszkémiás stroke-os beteg szerepelt (átlagos életkor: 67 év; nők: 47%). A betegek közül 1313 endovaszkuláris trombektómián esett át, 1110 pedig a standard terápiában részesült (iv. tPA). (Az endovaszkuláris kezelést úgy definiálták, hogy intraarteriális mikrokatéterrel vagy más eszközzel mechanikus trombektómiát végeztek, azaz eltávolították a vérrögöt trombolítikum alkalmazása mellett vagy anélkül.)
Az eredmények szerint az endovaszkuláris terápia esetén szignifikánsan jobbak voltak a funkcionális kimenetelt jellemző adatok. Az endovaszkuláris kezeléses csoportban a betegek 45%-a érte el a funkcionális függetlenséget a 90. napra, míg a standard kezelés esetén csak 32% volt ez az arány. A 24 óra múltán bekövetkezett angiográfiás revaszkularizáció is szignifikánsan gyakoribb volt az endovaszkuláris beavatkozás esetén. Nem volt viszont különbség a két betegcsoport között a tünetekkel járó intrakraniális vérzést (5,7%, illetve 5,1%) és a 90. napig bekövetkező bármilyen okú halálozást (16%, illetve 18%) tekintve.
Ez a metaanalízis szintetizálta a multicentrikus randomizált klinikai vizsgálatokból származó bizonyítékokat, és segíthet a jövőbeli hasonló vizsgálatok megtervezésében és végrehajtásában.
A kísérő szerkesztőségi közleményben szerint: „Úgy tűnik, hogy válogatott betegek számára, akiknél a vérrög az a. cerebri internában vagy az a. cerebri mediában helyezkedik el, akiknek nincsenek jelentős társbetegségeik, és akik 80 évesnél fiatalabbak, a trombektómia javíthatja a funkcionális kimenetelt. E betegeknél – ha nincs ellenjavallat – gyorsan el kell kezdeni az intravénás rekombináns szöveti plazminogén aktivátor adását, és sürgősen fel kell készülni a trombektómiára. A perfúziós képalkotás nem feltétlenül szükséges.”
Forrás: Science Daily
