Ultrahang-kezelés prosztatarákban
Milyen esetekben elégséges a prosztatarák MR vezérelt szervmegtartó ultrahangos kezelése, azaz „fokális terápiája”?
A prosztatarák a férfiak második leggyakoribb daganata a tüdőrák után: Gyakorisága az életkorral növekszik. Az USA-ban - ahol az európainál magasabb a férfiak várható élettartama - 6 férfiből 1-nél biztosan diagnosztizálnak prosztatarákot élete során. Az alacsony- vagy mérsékelt kockázatú prosztatarákok esetén lehetőség van a szerv megtartása melletti fokális kezelésre, amely egy közbülső, "félutas" megoldás a terápia nélküli aktív megfigyelés (watch and wait), illetve a prosztata radikális eltávolítása (ill. radikális sugárkezelése) között.
Csak egy kiváló minőségű képalkotó vizsgálattal lehet megítélni, hogy mikor alkalmazható a fokális kezelés. Csak a kiváló minőségű kép alapján tudjuk az arra alkalmas betegeket kiválasztani, a kezelés hatásosságát felmérni, illetve dönteni arról, hogy a betegség a későbbiekben progrediál-e szükségessé válik-e a radikális beavatkozás.
A szingapúri General Hospitalban és National Cancer Centerben Tay és munkatársai 2011 és 2013 között kis kiterjedésű, low-grade prosztatarákos betegeket (T2a, vagy alacsonyabb stádium, Gleason 3 + 3, a daganat kisebb, mint 10 mm³) kezeltek ezzel a fokális módszerrel. A betegek átlagéletkora 62,8 év volt.
A szérum PSA-t és az Expanded Prostate Index Composite-ot (EPIC) a kiinduláskor, majd az 1., a 3., a 6., a 12., a 18. és a 24. hónapban ellenőrizték. Ismételten transzperineális biopsziát végeztek a 6. és a 24. hónapban.Mágneses rezonanciával irányított fókuszált ultrahangkezeléssel 14 beteget kezeltek. A célszövetben átlagosan 60-85 C fokos hőmérsékletet értek el, a kezelés időtartama 117 ± 50 perc volt, ugyanakkor az MR készüléket 267 ± 55 percig vették igénybe az eljárás során. A kezelés megkezdése előtt átlagosan 8,3 ± 4,0 ng/ml volt a PSA értéke, mely hat hónappal később 2,9 ng/ml-el csökkent (3 hónappal a kezelés után átlagosan 39% volt a csökkenés). A vizelési tünetekben és a szexuális funkciókban nem volt szignifikáns eltérés, bár utóbbi a kezelés utáni első hónapokban kissé romlott, de később helyreállt. Összesen 12 beteg fejezte be a vizsgálatot a tervezett 2 év után. A hatodik hónapban végzett „template” biopszia egy betegnél 6-nál magasabb Gleason score-ral rendelkező daganat-progressziót mutatott, a 24. hónapban pedig 3 betegnél volt kimutatható Gleason > 6 prosztatarák.
A kis kiterjedésű, low-grade prosztatarák egyik lehetséges kezelési módjának látszik a „fokális” ultrahangos kezelés. Alkalmazását azoknak a betegeknek lehetne felajánlani, akik kezdetben elutasítják a radikális műtétet, de az aktív megfigyelésnél azért többet szeretnének – vállalva bizonyos kockázatot is. Kiújulás esetén (ami kiindulhat a kezelt daganatos góc progressziójából, vagy a prosztata más területéről) még mindig rendelkezésre áll a szisztémás kezelés, illetve a radikális lokális műtét vagy sugárkezelés lehetősége.
Ezt a fokális ultrahangkezelést - Mazzuchelli 2009-es szellemesen megfogalmazásával - a nők emlőrákjának szervmegtartásos műtétjének mintájára, „férfi lumpectomiának” nevzehetnénk. A „férfi lumpectomia” természetesen jelentősen különbözik a nők lokalizált emlőrákjában alkalmazott emlőmegtartó (lumpectomiás) műtétjétől, leginkább abban, hogy itt jóval kisebb területről van szó, ezt a daganatos területet nem távolítják el, hanem ultrahanggal kezelik, itt nem végeztek posztoperatív sugárkezelést a megmaradt szervre, mint azt az emlő lumpectomiája után teszik, ráadásul a prosztatában jóval gyakoribb a multifokális daganat, mint az emlőben.
