Ultrahangvizsgálattal a biopsziák számának csökkentéséért
A pajzsmirigy ultrahangvizsgálatával hatékonyan csökkenthető a biopsziák iránti igény kis kockázatú pajzsmirigytumorok esetében – írja a JAMA Internal Medicine.
A pajzsmirigy ultrahangvizsgálata alkalmas azon betegek kiválasztására kis kockázatú pajzsmirigybetegségben, akiknél a biopszia halasztható – írja Rebecca Smith-Bindman és munkatársai, a California Egyetem kutatói retrospektív esetkontroll-vizsgálatuk alapján, melybe 8806 beteget vontak be. Összesen 11618 pajzsmirigy-ultrahangvizsgálatra került sor 2000 januárja és 2005 márciusa között, melynek során 105 betegnél diagnosztizálták a pajzsmirigy rosszindulatú daganatát.
A pajzsmirigyrákban szenvedő betegeknél (96,9 százalékban) gyakran mutathatók ki a mirigyállományban göbök, míg pajzsmirigyrák nélkül a göbök előfordulásának aránya 56,4 százalék. A pajzsmirigyrák kockázatával összefüggő ultrahangos tényezőknek találták az alábbiakat: mikromeszesedések (esélyhányados [OR, odds ratio] 8,1), 2 centiméternél nagyobb átmérő (OR 3,6) és teljes egészében szolid morfológia (OR 4,0). Amennyiben a felsorolt három tényező közül legalább kettőnek a fennállását tekintik az azonnal biopszia kritáriumának ahelyett a megközelítés helyett, mely szerint minden 5 milliméternél nagyobb pajzsmirigygöb esetén szöveti mintavételre kerül sor, a felesleges biopsziák száma 90 százalékkal csökkenthető, miközben nem emelkedik a rosszindulatú daganat kockázata – írják a szerzők.
„Bár a pajzsmirigygöb jelenléte gyakori lelet, többségük (98,4 százalékuk) jóindulatú, ami kellő körültekintésre és önmérsékletre int, amikor a göbök biopsziájáról döntünk, hogy csökkenjen a szükségtelen beavatkozások száma – szól a vizsgálat végkövetkeztetése. – A pajzsmirigy ultrahangvizsgálata során az egységes kritériumok alkalmazása lehet az első lépés a pajzsmirigyrák diagnosztikájának és terápiájának standardizálásához, valamint a felesleges vizsgálatok és kezelések számának csökkentéséhez.”
