Vérteszttel korán felismerhető az agysérülés
Egy vérteszt segítségével már nem sokkal a megszületés után azonosítható, hogy a szülés közben elszenvedett oxigénhiány mely csecsemőknél növeli a súlyos a neurológiai károsodás kockázatát.
A magzat különböző okok miatt kerülhet oxigénhiányos állapotba a szülés során; az oxigéndepriváció okozta agykárosodás (például a cerebralis bénulás vagy epilepszia) akár órák alatt kialakulhat, máskor csak hónapok múltán jelentkezik, és az agy különböző területeit érintheti. Emiatt nem könnyű meghatározni, melyik újszülöttnél legnagyobb a szövődmények kialakulásának a veszélye, így kevésbé történhet meg a megfelelő beavatkozás a legrosszabb kimenetelek kivédésére.
A prototípusnak számító teszt alapját bizonyos gének kimutatása képezi, melyek a hosszú távú neurológiai problémákkal összefüggésben kerülnek bekapcsolt vagy kikapcsolt állapotba. E gének további elemzésre alapján talán új célpontokat lehet majd kijelölni ahhoz, hogy a kezelésre már az előtt sor kerülhessen, hogy a sérülés tartós agykárosodáshoz vezetne.
A Scientific Reportsban közzétett vizsgálatot a szerzők olyan indiai kórházakban végezték, ahol a szülési asphyxia évenkénti előfordulása 1 millió esetre számítva 0,5–1,0. Előzetes vizsgálatukba 45 olyan csecsemőt vontak be, akik a szülés során oxigénhiányt szenvedtek el. A szerzők olyan géneket igyekeztek azonosítani vérvizsgálat alapján, melyek segítségével előre jelezhető a neurológiai funkciókárosodás kialakulása. A megszületés után 6 órán belül vérvételre került sor, majd az másfél éven keresztül követték a kicsiket, hogy kiderítsék, fellépő-e náluk neurológiai funkció károsodás. A vérből génszekvenálással határozták meg a génexpresszióban mutatkozó különbségeket a neurológiai funkciókárosodást elszenvedett, illetve a funkciókárosodás nélkül túlélő csecsemők között.
A szerzők 855 olyan gént azonosítottak, melyek expressziója a két csoportban különböző volt, ezek közül két gén tekintetében mutatkozott szignifikáns különbség. Ezt a két gént elemezték alaposabban, különösen abból a szempontból, hogy expressziójuk milyen sejten belüli folyamatokat befolyásol. „Közismert tény, hogy oxigénhiányos állapotot követően a korai intervenció a legrosszabb kimenetelek kivédésének kulcsa, ám jelenleg még sok buktatót rejt, miként tudjuk azonosítani a segítségre leginkább rászoruló babákat, illetve egyedileg meghatározni, mi a segítség legjobb módja” – hangsúlyozza a közlemény első szerzője, dr. Paolo Montaldo. A szerzők azt is remélik, hogy vizsgálatuk tapasztalatai alapján új terápiás módszereket fejleszthetnek ki vagy a már rendelkezésre álló módszereket tökéletesíthetik.
A mostani kutatás a Hypothermia for Encephalopathy in Low and middle-income countries (HELIX) vizsgálat része volt, melyben arra keresik a választ, hogy oxigénhiánnyal világra jött újszülöttek körében hypothermia segítségével miként előzhető meg az agykárosodás.
A szerzők a későbbiekben nagyobb létszámú vizsgálati csoportra is tervezik kiterjeszteni a vérteszt elvégzését, ami a csoportok közötti különbségek pontosabb elemzésére nyújthat módot.
