"Egyél kevesebbet, mozogj többet" és az elhízással szembeni előítélet
A szakértők vitatkoznak arról, hogy definiálják-e és hogyan határozzák meg az elhízást, de úgy tűnik, hogy a klinikusok hozzáállása és viselkedése az elhízott betegekkel szemben nem esik hasonló vizsgálat alá.
"Az ellenkezőjét bizonyító tudományos bizonyítékok ellenére a társadalomban az a nézet uralkodik, hogy az elhízás olyan állapot, amelyet a kevesebb evésre és a több testmozgásra irányuló önkéntes döntésekkel meg lehet változtatni" - írta egy 36 nemzetközi szakértőből álló multidiszciplináris csoport a Nature Medicine című szaklapban néhány évvel ezelőtt közzétett, az elhízás megbélyegzésének megszüntetésére irányuló közös konszenzusos nyilatkozatában. "Ezek a feltételezések félrevezetik a közegészségügyi politikát, összezavarják a lakossági médiában megjelenő üzeneteket, aláássák a bizonyítékokon alapuló kezelésekhez való hozzáférést, és veszélyeztetik a kutatásban elért eredményeket".
És sajnos ezek a feltételezések azt is befolyásolják, hogy a klinikusok hogyan tekintenek a pácienseikre és hogyan kezelik őket.
Egy Ausztráliából származó szisztematikus áttekintés és metaanalízis, amely 27 különböző eredményt használt fel a testsúly-előítélet értékelésére, megállapította, hogy "az orvosok, ápolók, dietetikusok, pszichológusok, fizioterapeuták, ergoterapeuták, logopédusok, podológusok és testmozgás-fiziológusok implicit és/vagy explicit testsúly-előítéletekkel rendelkeznek az elhízott emberekkel szemben".
Egy másik, nemrégiben készült brazil szisztematikus áttekintés megállapította, hogy az elhízással kapcsolatos előítéletek mind a klinikai döntéshozatalt, mind az ellátás minőségét befolyásolták. Az elhízott betegeknél kevesebb rákszűrő és kevesebb kismedencei vizsgálatot végeztek és ritkábban intenzifikálták az elhízás kezelését. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy megállapításaik "az elhízás okozta torzítás káros hatásainak mérséklésére irányuló stratégiák átgondolásának és kidolgozásának sürgős szükségességéről árulkodnak".
Az elhízással szembeni előítélet megnyilvánulásai
Az Obesity Action Coalition (OAC), a konszenzus nyilatkozat partnerszervezete, a súlyfelesleggel küzdőkkel szembeni előítéletességet úgy definiálja, mint "azok a negatív attitűdök, hiedelmek, ítéletek, sztereotípiák és diszkriminatív cselekedetek, amelyek az egyénekre itányulnak, pusztán a súlyuk miatt. Ezek lehetnek akár nyílt vagy finom megnyilvánulások, és bármilyen környezetben előfordulhatnak, beleértve a foglalkoztatást, az egészségügyi ellátást, az oktatást, a tömegtájékoztatást, valamint a családi és baráti kapcsolatokat". Az elhízottakkal kapcsolatos előítéletességnek számos, a többi között szóbeli, írásbeli, média és online formája van.
A testsúlystigma "az egyének társadalmi leértékelése és becsmérlése a túlsúlyuk miatt, és negatív attitűdökhöz, sztereotípiákhoz, előítéletekhez és diszkriminációhoz vezethet".
A súlydiszkrimináció "a túlsúlyos vagy elhízott egyénekkel szembeni előítélet és tisztességtelen bánásmód (elfogult viselkedés) nyílt formáira" utal. A szerzők megjegyezték, hogy egyes közegészségügyi erőfeszítések "nyíltan vállalják az elhízott egyének megbélyegzését, azon a feltételezésen alapulva, hogy a szégyen motiválja őket a viselkedés megváltoztatására és a súlycsökkentés elérésére valamilyen diéta és fokozott testmozgás révén".
Az eredmény pedig az, hogy: "Az elhízott egyének nemcsak a súlyos orvosi szövődmények megnövekedett kockázatával szembesülnek, hanem a társadalmi megbélyegzés egy átható, rugalmas formájával is. Gyakran (bizonyítékok nélkül) lustának, falánknak, akaraterő és önfegyelem híján lévőnek tartják a túlsúlyos vagy elhízott egyéneket, akik a munkahelyen, az oktatásban, az egészségügyi intézményekben és általában a társadalomban megbélyegzést és diszkriminációt kell elszenvedjenek."
Miért marad fenn az előítélet?
A szakértők szerint a probléma nagy része abból ered, hogy az elhízás problémájáról kevés szó esik az orvosi egyetemeken, egy nemrégiben készült felmérés szerint az Egyesül Államok orvosi egyetemei az elhízást nem kezelik prioritásként a tantervükben. A felmérésre válaszoló 40 orvosképző hely mindössze 10%-a nyilatkozott úgy, hogy hallgatóik "nagyon felkészültek" az elhízott betegek kezelésére, és egyharmaduknak nincs elhízás-oktatási programja, és nem is tervezik annak kidolgozását. Az amerikai rezidens orvosok körében 49 orvosi egyetemen és 16 klinikai szakterületen a közelmúltban végzett vizsgálat minden szakterületen "problémás szintűnek" találta a testsúllyal kapcsolatos előítéleteket.
"A legtöbb egészségügyi szolgáltató nem kap sok érdemi oktatást az elhízásról az orvosi egyetem vagy a posztgraduális képzés során, és véleményüket befolyásolhatja a társadalomban elterjedt, a testsúlyra vonatkozó előítélet" - erősítette meg Dr. Jaime Almandoz, a Weight Wellness Program orvosi igazgatója és a dallasi UT Southwestern Medical Center belgyógyász docense. "Prioritásként kell kezelnünk a tantervek frissítését, hogy azok tükrözzék a tudomány jelenlegi állását."
Mi a teendő?
A megbélyegzés ellensúlyozására a túlsúlyos betegekkel való munka során "tisztelettel kell lennünk irántuk, a testükkel és az egészségügyi kívánságaikkal szemben". A betegek testsúlyáról vagy a BMI-ről pedig midig az egészséggel összefüggésben beszéljünk velük, ne pusztán azért, hogy szembesítsük túlsúlyukkal.
"Sok elhízott embernek traumatikus és megbélyegző tapasztalatai vannak a jó szándékú egészségügyi szolgáltatókkal" , ami ahhoz vezet, hogy elkerülik a rutinszerű egészségügyi ellátásokat és szűréseket, ami potenciálisan súlyosbíthatja problémáikat.
Az OAC szerint fontos, hogy a klinikusok legyőzzék az esetleg fennálló súlybeli előítéletességüket önmagukban, az egészségügyi személyzetükben és a kollégáikban. Ahhoz, hogy hatékonyak és empatikusak legyünk az elhízott betegeinkkel, szükség van a saját hozzáállásunk és súlybeli előítéleteink őszinte önvizsgálatára.
