A candesartan csökkenti az emlőrák-kemoterápia okozta szívkárosodást
Az emlőrák-kemoterápia egyik mellékhatása a szívelégtelenség veszélyét rejtő kardiotoxicitás. A PRADA tanulmányban a béta-blokkoló metoprolollal ellentétben az angiotenzinreceptor-blokkoló candesartan gátolta a bal kamrai ejekciós frakció epirubicin (+ trastuzumab) alkalmazása esetén.
A női emlő rosszindulatú daganata az egyik leggyakoribb malignus folyamat. Első lépésben legtöbbször műtéti úton igyekeznek eltávolítani, de az esetek egy részében a beavatkozást sugárkezeléssel, illetve gyógyszeres terápiával folytatják. Ilyenkor a rosszindulatú folyamat kiújulásának megakadályozása a cél.
Nálunk a statisztikai adatok szerint évente átlagosan 700 nő betegszik meg emlőrákban, és közülük mintegy félezernek van szüksége kemoterápiára. Az utóbbival kapcsolatban jelentős gond, hogy a jelenleg forgalomban lévő készítményeknek sok a mellékhatása, kiváltképp a kardiológiai szövődmény: a szívizomzat teljesítményének romlása következtében megjelenő keringési elégtelenség. Az American Heart Association 2015 novemberében tartott kongresszusán ismertették a PRADA vizsgálat erre vonatkozó eredényeit.
A „Prevention of Cardiac Dysfunction During Adjuvant Breast Cancer Therapy” (PRADA) adatait Geeta Gulati vezető norvég kutató mutatta be. A randomizált vizsgálat azt igazolta, hogy emlőrák miatt napi 32 mg candesartan kezelésben részesült nők bal kamrai ejekciós frakciója (LVEF) a kiindulási állapothoz képest szignifikánsan kisebb mértékben csökkent daganatellenes gyógyszeres terápia hatására, mint azoké, akik placebót szedtek (primer végpont: p=0,03). A placebocsoport tagjainak LVEF-értéke 2,6%-kal romlott, a candesartan-csoport erre vonatkozó adata 0,8% (p=0,026).
A placebocsoporton kívül kontrollként szerepeltek azok a betegek is, akik béta-blokkolót (metoprololt) szedtek, kezdetben napi 25 mg-os dózisban, amit napi 100 mg-ra növeltek. A 120 beteg átlagéletkora 51 év volt. A betegek ellátása egyetlen szakintézetben történt, 2011 szeptembere és 2014 szeptembere között.
A daganatellenes kemoterápia antraciklint tartalmazó készítménnyel történt, amit 22%-ban trastuzumab adásával is kiegészítettek. A betegcsoport tagjai közül csupán 1,5% szenvedett cukorbetegségben és 6,3%-nak volt magas a vérnyomása.
A béta-blokkoló nem gátolta a daganatellenes terápiának a szívizom teljesítményét csökkentő tulajdonságát. Az LVEF meghatározása mágnesesrezonancia-méréssel (MRI) történt.
A vizsgálat vezetője hangsúlyozta, hogy további kutatásnak kell megerősíteni ezeket az eredményeket, de ha a korai angiotenzingátlás ilyen kedvező adatokat eredményez, ezzel lehet kezdeni a daganatellenes terápiát, mivel a cél a megelőző kezelés lenne.
