A COVID utáni epilepsziás rohamok

A Neurology folyóiratban november 16-án jelent meg az Oxford Egyetem kutatóinak az a tanulmánya, amelynek fő megállapítása, hogy a COVID-19 megbetegedést követő hat hónapos időszak során jelentősen megnőtt az epilepsziás rohamok jelentkezésének kockázata (bár az abszolút kockázat továbbra is alacsony maradt) a korábban influenzában szenvedő betegekhez képest. A kutatók a 81 millió ember adatait tartalmazó TriNetX Analytics adatbázisban elemezték több mint 860 ezer ember elektronikus kórlapját, és körülbelül 300 ezer olyan amerikai beteg adatait vették szorosabb megfigyelés alá, akik vagy COVID-19-ben vagy influenzában szenvedtek. Így két, egyenként körülbelül 150 ezres betegcsoportot alakítottak ki olyan betegekből, akik 2020-ban vagy 2021. májusáig kapták el a kettő közül valamelyik fertőzést. Az eredmények szerint a COVID-ban szenvedőknél 55%-kal gyakrabban fordultak elő epilepsziás tünetek és rohamok, mint az influenzás csoport tagjainál.

Az adatok további elemzésével a kutatók azt is megállapították, hogy a rohamok megnövekedett kockázata elsősorban azoknál az embereknél mutatható ki, akik a fertőzés miatt nem kerültek kórházba: a hospitalizált betegek esetében a kutatók nem is tudtak valóban szignifikáns asszociációt megállapítani. Ezen felül a COVID-ot otthon átvészelő csoport tagjainál 0,7% volt az újonnan jelentkező epilepsziás rohamok incidenciája, míg az influenzás csoportban 0,5%. Igen hasonló arányt mértek a fertőzés utáni hat hónapban kialakuló, korábban jelen nem lévő epilepsziánál is (amelyet több mint két rohammal jelentkezésével definiáltak), az influenzán átesettek körében 0,17%, míg a korábbi COVID-betegeknél 0,3%-os arányt mértek. A COVID-19 és a rohamok jelentkezése közötti kapcsolat erősebb volt gyermekek esetében, mint felnőtteknél. A tanulmány egy újabb adalékkal szolgál korábbi vizsgálatok egész sorához, amelyek kimutatták, hogy a COVID-ot követően hosszú távú egészségügyi kockázatokkal szembesülhetnek az érintettek. Számos esetben ez cukorbetegséget vagy szívproblémákat jelent, a betegek jelentős részénél pedig „hosszú COVID” vagy poszt-COVID” szindróma alakul ki, amely gyakran jár neurológiai következményekkel, mint például a szaglásvesztés, a fejfájás, a szédülés vagy az „agyköd”.

A clevelandi Case Western Reserve University School of Medicine adjunktusa, Dr. Wyatt Bensken írt szerkesztőségi cikket a tanulmányhoz, melyben annak erényei mellett számos hiányosságára hívta fel a figyelmet. Az egyik ilyen, hogy az „enyhébb COVID” (vagyis a kórházi kezelést nem igénylő betegség) fogalma meglehetősen szellős, mivel egyeseknek csak náthaszerű tünetei lesznek, másokat viszont hetekre kiüt a betegség annak ellenére is, hogy hospitalizációra nincs szükség. Az sem világos egyelőre, hogy az egyéb neurológiai tüneteket (pl. szaglásvesztést) mutató betegek hajlamosabbak-e a rohamokra, mint a többiek. Nem ismert annak oka sem, hogy miért emelkedik jobban a rohamok gyakorisága a nem hospitalizált betegeknél. Van egy olyan hipotézis, miszerint az igen súlyos állapotú, hospitalizált betegeknél eleve sokkal valószínűbb a rohamok jelentkezése, minthogy ez az anyagcserezavarokkal, elektrolit-háztartás felborulásával, alváshiánnyal stb. együtt járó súlyos állapot egyenes következménye. Ezzel szemben a nem hospitalizált, kevésbé rossz állapotú betegeknél a rohamok inkább valamilyen gyulladásos immunválasz következményeként jelennek meg, nem is azonnal, hanem hetekkel a betegséget követően. Ezt alátámasztják azok az adatok is, melyek szerint a hospitalizált betegeknél a rohamok leggyakrabban 9 nappal a fertőzés után jelentkeztek, míg nem hospitalizált betegeknél 41 napot követően.

A rohamok megjelenése tekintetében a gyermekeknél szorosabb korreláció volt kimutatható, mint felnőttek esetében. A 16 éves vagy fiatalabb korosztályban a fertőzést követő hat hónapban 1,3%-os volt a rohamok vagy az epilepszia jelentkezésének aránya, míg az influenzás gyermekek körében csak 0,7%. A kutatók ebben az esetben is valamilyen immunválaszt sejtenek, mivel a gyermekek körében a rohamok a fertőzést követő 50. nap környékén fordultak elő leggyakrabban.

Fontos, hogy a vizsgálatban szereplő betegek esetében a kutatók nem rendelkeztek adatokkal arra vonatkozóan, hogy a betegek kaptak-e valamilyen oltást a COVID-19 ellen, ezért nem világos, hogy a esetleg a vakcináknak lehet-e valamilyen közül a rohamok gyakoriságához.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Seizure Risk Rises in Months After COVID

Incidence of Epilepsy and Seizures Over the First 6 Months After a COVID-19 Diagnosis: A Retrospective Cohort Study