A metformin meghosszabbítja a túlélést a rákos diabéteszes betegekben
Egy új metaanalízis szerint azoknak a rákos betegeknek, akiknek 2. típusú diabéteszük is volt és metformint szedtek, hosszabb volt a túlélésük, mint azoknak, akiknek diabéteszét más gyógyszerekkel kezelték.
A vizsgálatot az Oncologist közölte november 20-án online (teljes szöveg).
Másféle terápiákkal összevetve a metformin mellett a rákos relatív túlélési előny 38%-os, a teljes túlélési előny 34%-os volt. Ez igaz volt mind az egyes alcsoportokra, mind pedig a különböző földrajzi helyekre – számolt be róla dr. Ming Yin, a danville-i (Pennsylvania, USA) Geisinger Egészségügyi Központ munkatársa és kollégái.
Amikor az eredményeket a rák típusa szerint elemezték, kiderült, hogy a halálozási kockázat csökkent a hasnyálmirigyrák, a kolorektális rák, az emlőrák, a prosztatarák és egyéb rákok esetében, azonban a tüdőrákosokban ez nem volt megfigyelhető.
Az eredmények akkor is nagyon hasonlóak maradtak, ha a legnagyobb vizsgálatot (ebben vett részt a betegek majdnem 40%-a) kizárták az elemzésből. Emellett egy szenzitivitási elemzést is elvégeztek, amelynek során az egyes vizsgálatokat egyenként kihagyták az elemzésekből, s ez kimutatta, hogy nem létezett olyan vizsgálat, amely döntően befolyásolta volna a következtetéseket.
„Míg az szinte kétségtelennek látszik, hogy a 2. típusú diabétesz növeli a különböző szolid tumorok incidenciáját, az ma már valószínűtlennek tűnik, hogy az inzulinkezelés is hozzájárulna ehhez” – mondta dr. Bruce Chabner, az Oncologist főszerkesztője. Ez a metaanalízis „egy relevánsabb és informatívabb témával foglalkozik – a 2. típusú diabétesz egy elterjedt orális gyógyszerének, a metforminnak rákellenes hatásával, amellyel kapcsolatosan egyre gyűlnek a bizonyítékok”.
A szerzők azt a következtetést vonták le, hogy azokat a rákos betegeket, akiknek diabéteszük is van, metforminnal (is) kell kezelni.
A közleményhez kapcsolódó szerkesztőségi kommentárban dr. Carlo La Vecchia és Cristina Bosetti, PhD, a milánói „Mario Negri” Farmakológiai Kutatóintézet munkatársai arra hívták fel a figyelmet, hogy az adatok értelmezését legalább két komoly probléma nehezíti. Az egyik az, hogy az adatok megfigyeléses vizsgálatokból származnak, mivel az antidiabetikus kezelés egyénre szabott és randomizálásra nincs lehetőség. A másik gond az, hogy azoknak a betegeknek a klinikai jellemzői, akiket metforminnal kezelnek, nagyban különböznek a más szerekkel kezeltekéitől. Ezért igen nehéz összehasonlítani a szerek hatását, még ha a legjobb statisztikai módszereket használják is. Ugyanakkor elismerik, hogy a betegek eltérő jellemzői aligha lehetnek felelősek a rákos túlélésben mutatkozó közel 40%-os különbségért, s lehetségesnek tartják ők is a metformin jótékony hatását.
Dr. Yin és kollégái 20 vizsgálatot vettek be a metaanalízisbe, amelyekben összesen 13 008 beteg vett részt; valamennyien diabéteszesek voltak és rákjuk volt. Az adatokat korrigálták a zavaró tényezőkre, a vizsgálatok heterogenitására és a publikációs torzításra nézve.
A betegeknek nagyjából a fele kapott metformint, vagy önmagában, vagy más glükózszint-csökkentő gyógyszerrel kombinálva; a többieket más szerekkel kezelték.
Az egyik alcsoport-elemzésben, amelyben külön-külön vizsgálták az ázsiai és a nyugati országok betegeit, az ázsiaiakban a halálozási kockázatot 51%-kal csökkentette a metformin, a nyugati országokban élőkben pedig 27%-os volt a kockázatcsökkenés.
Forrás: Medscape
