A sclerosis multiplexet előre jelző autoantitest-szignál

A Nature Medicine folyóiratban online megjelent cikk szerzői 250 sclerosis multiplexben (SM) szenvedő személytől 5 évvel a tünetek megjelenése előtt és 1 évvel a tünetek megjelenése után vett vérmintát vizsgáltak, és ezeket 250 megfelelő kontrollszemélytől vett mintákkal hasonlították össze. Az SM-ben szenvedők 10%-ánál olyan egyedi autoantitest csoportot találták, amely akár 5 évvel a klinikai tünetek kialakulása előtt jelen volt, és a diagnózis felállítása után 1 évvel is magasabb maradt. Ez a felfedezés Dr. Colin Zamecnik (University of California, San Francisco) és munkatársai szerint segítené e betegcsoport korai diagnózisát, ami azért jelentős, mert a bizonyítékok azt mutatják, hogy a korai kezelés javíthatja a betegség kimenetelét.

Korábbi diagnózisra törekvés

Korábbi kutatások azt mutatják, hogy a nem specifikus neurológiai epizódok gyakrabban fordulnak elő azoknál, akiknél a betegséget később ismerik fel. Ezek a neurológiai epizódok feltehetően a preklinikai időszakban zajló neuroinflammatorikus folyamatok következményei. Számos más autoimmun betegséggel kapcsolatos vizsgálatok azt mutatják, hogy a diagnosztikus autoantitestek már évekkel a tünetek kialakulása előtt megjelenhetnek. Ilyen antitesteket azonban korábban nem azonosítottak SM-betegeknél.

A kutatók a vizsgálathoz egy nagy, prospektív, az Öbölháború idején több mint 10 millió amerikai katonai veteránból álló, nagy kohorsz adataiból az SM betegek átlagosan 5 évvel a tünetek megjelenése előtti és az első rohamot követő 1 év elteltével felvett adatait elemezték megfelelő kontrollcsoportokat kiválasztása és velük történt összevetés mellett. A vér antitestjeinek szűrésére a fágmegjelenítéses immunprecipitációs szekvenálásnak (phage display immunoprecipitation sequencing) nevezett technikát alkalmazták. Ezeken a mintákon teljes proteom autoantitest-szűrést és szérum neurofilamentum könnyűlánc (sNfL) méréseket végeztek mind a betegeknél, mind a kontrolloknál ugyanezekben az időpontokban.

A sérülés korai jelei

A betegek preklinikai szérummintáiban az sNfL-szintek a diagnózis felállításához közelebbi időpontban magasabbak voltak, és szignifikánsan magasabbak voltak a betegség kezdete utáni mintákban a betegség kialakulása előtti szintekhez képest. "Ezek az adatok együttesen bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az SM-ben szenvedők egy részénél a neuroaxonális károsodás korai jelei mutatkoznak jóval a tünetek megjelenése előtt" - jegyzik meg a szerzők.

A fehérjék elemzése, amelyet a kutatók "autoantitest-szignatúrának" neveztek el, időben konzisztens volt, és a diagnózistól függetlenül jelen volt.

Az autoantitestek további elemzése egy olyan jellegzetes fehérjemotívumot mutatott ki, amely gyakori vírusokban, a többi között a hepatitis C-vírusban és az SM kialakulásának kockázati tényezőjeként azonosított Epstein-Barr-vírusban (EBV) is megtalálható.

A kutatók ezeket az eredményeket az egyetem (University of California, San Francisco) ORIGINS nevű SM-kohorszából származó szérum- és agy-gerincvelői folyadékminták elemzésével validálták (ebbe a kohorszba a betegek a klinikai tünetek megjelenésekor kerültek be). A másik kohorszhoz hasonlóan a betegek 10%-a rendelkezett az autoantitest-szignatúrával.

Bár az eredmények igan jelentősek, de csak egyetlen központból származnak és a jellegzetes autoantitest mintázat csak a betegek kis százalékának korai azonosítására alkalmas. 

Forrás:

Zamecnik, C.R., Sowa, G.M., Abdelhak, A. et al. An autoantibody signature predictive for multiple sclerosis. Nat Med (2024). https://doi.org/10.1038/s41591-024-02938-3