Ekcéma iránti hajlamot jelző bőrfehérje
A kulcsfontosságú barrierproteinként számon tartott filaggrin hiánya önmagában felelős lehet a bőrben lévő fehérjék módosulásáért, ami fokozza az ekcéma iránti hajlamot.
Az ekcéma nem csupán a viszkető, hámló bőr révén, hanem alvászavarokon keresztül is ronthatja a betegek életminőségét. Az ekcéma leggyakoribb formája az atopiás dermatitis, mely az Egyesült Államok lakosságának körülbelül 30 százalékát érinti, akiknek többsége gyermek és serdülő.
Az ekcéma pontos etiológiája nem ismert. Ugyanakkor a kutatások alapján valószínűsíthtő, hogy mint a legtöbb betegség, úgy az ekcéma kialakulásában is genetikai és környezeti tényezők együttesen játszanak szerepet, és alapjául a bőr barrierfunkciójának és a szervezet immunműködésének a zavara szolgál.
Nick Reynolds, a Newcastle Egyetem bőrgyógyász professzora, a newcastle-i Royal Victoria Infirmary ekcémaspecialistája munkatársainak és a GlaxoSmithKline közös vizsgálatának eredményei a Journal of Allergy and Clinical Immunology című lapban olvashatók.
A szerzők azt írják, hogy a filaggrin kulcsszerepet játszik a bőr védelmét biztosító barrier normális működésében, és a korábbi vizsgálatok már arra is rávilágítottak, hogy e fehérje hiánya erős ekcéma hajlamot jelez, bár egyelőre szinte semmit nem tudunk arról, hogy a filaggrin hiánya miként függ össze az ekcéma létrejöttével.
A filaggrin szerepének pontosabb tisztázása céljából a szerzők az emberi bőr olyan háromdimenziós modelljét dolgozták ki, melynek molekuláris eszközökkel létrehozott epidermiséből hiányzott a filaggrin. A modell csaknem teljesen szimulálja azt a helyzetet, ami a humán bőrben előáll ekcéma kapcsán. E modell segítségével a kutatók képesek voltak feltérképezni a filaggrin működésében jelentős proteineket és jelutakat, így megfigyelhették, hogy a protein hiánya miként változtatja meg azokat. Számos olyan jelátviteli mechanizmust azonosítottak, melyek részt vesznek a gyulladás, a sejtstruktúra és a bőrbarrier működésének szabályozásában.
Úgy tűnik, hogy a modellben azonosított mechanizmusok pontosan megfelelnek azoknak, melyek ekcémában szenvedő betegeknél megfigyelhetők. Például aktív ekcéma kapcsán igen nagy koncentrációban van jelen egy protein, melyet a KLK7 gén kódol. A szerzők a modellben igazolni tudták, hogy a KLK7gén upregulációja a filaggrinveszteség egyik molekuláris következménye.
Reynolds professzor és munkatársai azt remélik, hogy kutatásaik nyomán olyan új gyógyszerek kifejlesztésére nyílik majd mód, melyek az ekcéma alapvető kialakulási mechanizmusát veszik célba ahelyett, hogy pusztán a tünetenyhítésre szorítkoznának.
