Elkerülhető az appendectomia?
Komplikáció nélküli gyermekkori appendicitis esetén – a család kérésére – elkerülhető a műtét, és a kórkép nagy arányban gyógyul antibiotikus kezelésre.
A JAMA Surgery-ben 2015. december 16.-án online megjelent közlemény szerint az (amerikai) családok egy része a gyermek akut appendicitise esetén (az anesztézia és a műtét kockázatának elkerülésére) az antibiotikus kezelés mellett dönt, és csak annak sikertelensége esetén adják beleegyezésüket a műtéthez.
A Dr. Peter C. Minneci (Center for Surgical Outcomes Research, Columbus, Ohio) tanulmányban 7 és 17 év közötti olyan 102 gyermek és serdülő szerepelt, akiknél 2012. október és 2013. március között akut appendicitis diagnózisát állították fel. Közülük 65 beteget megoperáltak, 37 betegnél nem történt műtét. A vizsgálat elsődleges végpontja az volt, hogy a nem műtétileg ellátott betegeknél került-e sor appendectomiára a következő 1 év során. A vizsgálat másodlagos végpontjai a következők voltak: az appendicitis komplikációinak aránya, a gyermek ágyhoz kötöttsége, a szülők munkaképtelensége és a következő 1 év egészségügyi kiadásai. Appendicitises komplikációk alatt természetesen a körszövettanilag igazolt ruptúrát, perforációt, vagy gangrénás elváltozást értették.
A nem sebészi megoldás sikeressége meglepő módon a kórházból való elbocsájtáskor 94,6%-kos volt (95%CI 81,8%-99,3%), azaz 37 esetből 35 esetben sikeresen kerülték el a műtétet a gyermekek. Az eredmények idővel romlottak: 30 nap múlva a „sikeresség” már csak 89,2%-os (95%CI 74,6%-97,0%, azaz 37 gyermekből 32), majd az egy éves ellenőrzésnél már csak 75,7%-os volt (95%CI 58,9%-88,2%, azaz 37 gyermekből 28). Végül 21 hónapos követés során a nem sebészi kezelés összességében 75,7%-os sikerrel járt (35 gyermekből 28 láthatóan végleg megúszta a műtétet).
A kórházi tartózkodás ideje a nem sebészileg kezelt csoportban hosszabb volt, mint azoknál, akik műtéten estek át: átlagosan 37 óra vs 20 óra (p<0,001) (Az USA-ban a lehető leghamarabb elbocsájtják a betegeket, és a műtéteket leginkább laparoszkóppal végzik). A nem műtéttel ellátott csoportból két gyermeket 30 napon belül ismételten fel kellett venni a kórházba az appendicitis kiújulása miatt, és végül náluk is laparoszkópos appandectomiát végeztek.
A két csoport között nem volt szignifikáns az eltérés a komplikációk arányában az első diagnózist követő 1 éves időszak alatt: míg a műtéti csoportban 12,3% (65 betegből 8-nál), a nem műtéti csoportban csak 2,7%-ban (37 betegből 1-nél) keletkezett komplikáció (p=0,15). Egy évvel a kezdeti diagnózis után 7,7%-ban keletkezett posztoperatív komplikáció a műtétes csoportban (65 betegből 5-nél), köztük két súlyos komplikációval (egy ismételt felvétel, egy reoperáció). A nem műtéti csoportban természetesen nem volt posztoperatív komplikáció, még a később appendectomiára került betegeknél sem.
Egy év után a két csoport között nem volt különbség az ellátással összefüggő életminőség arányaiban: a nem műtéti csoportban lévő gyermekek kevesebb napig voltak betegek a sebészi csoporthoz képest (átlagosan 8 vs 21 napig ebben a sorrendben, p<0,001). Ráadásul az appendicitissel összefüggő egészségügyi kiadások is alacsonyabbak volta a nem sebészi csoportban a műtéttel ellátott csoporthoz képest (csak érdekességként: az előzőben átlag 4210 USD, utóbbiban átlag 5029 USD volt az egy főre eső egészségügyi költség, p=0,01).
A tanulmányhoz fűzött (meghívott) kommentárban Dr. Diana Lee Farber és Dr. Rebecca Anna Stark (University of California) gyermekorvosnők felteszik a kérdést, hogy milyen esetekben van a betegnek, vagy gyermekek esetén a családnak választási lehetősége? Az azonos eredménnyel járó különböző kezelési lehetőségeknél először is a biztonságosságot kell figyelembe venni. Az orvos és a beteg között nehéz egyensúlyi helyzetet találni, hiszen az orvos saját tapasztalata és kényelme erősebben számít, mint a betegé. Tehát további megfigyelések szükségesek a téma jobb feldolgozásához.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. JAMA Surgery
3. JAMA Surgery
