Előrehaladott vesebetegségben a metformin növeli a halálozást

„Egy országos betegregiszter szerint azokban a 2-es típusú diabéteszesekben, akiknek 5. stádiumú krónikus vesebetegségük (CKD, chronic kidney disease) volt, a metformin szedése szignifikánsan növelte a bármilyen okú halálozás kockázatát; a metabolikus acidózis gyakoriságát azonban a metformin nem befolyásolta” – írták dr. Szu-Chun-Hung (Taipei Tzu Chi Hospital, Tajvan) és munkatársai a Lancet Diabetes Endocrinology június 18-i online kiadásában.

Hozzátették, hogy eredményeiknek fontos terápiás következményei vannak: alátámasztják azokat a jelenlegi ajánlásokat, amelyek szerint az 5. stádiumú krónikus vesebetegségben (szérum kreatinin >53 mg/l vagy a becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) <15 ml/perc/1,73 m²) a metformin nem adható. További kutatások szükségesek annak megállapításához, hogy kevésbé súlyos vesebetegségben alkalmazható-e – esetleg a dózis módosításával – a metformin.

Bár 2-es típusú diabéteszben a metformin az első vonalbeli terápia, olyan betegekben, akikben legalább 3. stádiumú krónikus vesebetegség áll fenn, általában nem javasolják a használatát a tejsav acidózis veszélye miatt. Az ajánlások azonban országonként némileg különböznek.

Sok szakértő szerint túlbecsülik a metformin okozta tejsav acidózis kockázatát, főleg az USA-ban, s emiatt ritkábban alkalmazzák a metformint, mint ahogy lehetne. Ezt az álláspontot nagy szakmai szervezetek is a magukévá tették.

Tajvanban 2009-ig a vesebetegség súlyosságától függetlenül alkalmazták a metformint, de 2009-ben hasonló korlátozásokat vezettek be, mint amilyenek az USA-ban vannak érvényben.

Ez lehetővé tette, hogy a 2009 előtti adatok alapján a kutatók felbecsüljék, hogy mik a metformin előnyei és kockázatai előrehaladott vesebetegségben.

Egy retrospektív megfigyeléses vizsgálatot végeztek, amelyben a 2000 és 2009 közötti adatokat elemezték, egy országos egészségbiztosítási adatbázis alapján. Egymásnak megfelelő metformin használókat és metformint nem használókat választottak ki 1:3 arányban: 813 metformint szedő és 2349 metformint nem szedő beteget vontak be a vizsgálatba.

A metformint alkalmazók 53%-a (n= 434), és a metformint nem alkalmazók 41%-a (n= 1012) halt meg bármilyen ok következtében, és a többváltozós elemzés kimutatta, hogy a metformin a halálozás független kockázati tényezője (korrigált hazárd arány [HR] : 1,35, p< 0,0001).

A halálozás kockázata a metformin dózisával párhuzamosan nőtt; a legnagyobb azokban volt, akik 1000 mg/nap-nál nagyobb adagot kaptak (HR: 1,57, p= 0,048).

A metabolikus acidózis aránya azonban nem különbözött a két csoport között: mindkettőben 4%-os volt (n= 36, illetve 86; korrigált HR: 1,30, p= 0,19).

A metformint használók nagyobb halálozása minden alcsoportban kimutatható volt, de a metabolikus acidózis kockázata nem volt szignifikáns. Ez alátámasztotta azokat a korábbi eredményeket, melyek szerint nincs kapcsolat a metformin alkalmazása és a tejsav acidózis között, még az 5. stádiumú krónikus vesebetegségben sem.

A metformin használók halálozásának okai nem derültek ki az adatbázisból, de a szerzők azt találták, hogy a metformint szedők haláluk előtt szignifikánsan többször kerültek kórházba kardiovaszkuláris betegség miatt (HR: 1,86, p< 0,0001).

Fordított volt a helyzet a végstádiumú vesebetegséget illetően; ez 24%-kal ritkább volt a metformint szedők körében (HR: 0,76, p<0,0001).

A szerzők azt írták, hogy további vizsgálatok szükségesek annak megértéséhez, hogy mi a nagyobb halálozás oka a metformin szedése esetén.

Forrás: Medscape