Kombinációs kezelés a cukorbetegek jobb túléléséért

Dr. Persio D. Lopez (Mount Sinai Morningside) az American College of Cardiology éves tudományos ülésén arról az elemzésről számolt be, amelyet munkatársaival a National VA Database-ban szereplő 121.156, 2-es típusú cukorbetegségben és ASCVD-ben szenvedő beteg adatain végeztek. A hajlam-pontszám egyeztetés (propensity score matching, PSM) segítségével a kutatók három alcsoportot alakítottak ki, amelyek mindegyikében 5277 egyező páciens szerepelt. Az egyik alcsoportban a betegeknek nátrium-glükóz transzporter 2 (SGLT2) inhibitort írtak fel, a második alcsoportba azokat sorolták, akik glukagonszerű peptid-1 receptor agonistát (GLP-1 RA-t) kaptak, míg a harmadik alcsoportban pedig mindkét gyógyszercsoportba tartozó szereket rendeltek számukra. A betegek párosítása az életkoron, a nemen, a bal kamrai ejekciós frakción, a hemoglobin A1c -szinten, a szisztolés vérnyomáson és a koszorúér-betegség vagy a perifériás artéria betegség jelenlétén alapult.

Az átlagosan 67 éves betegek; 97%-a volt a férfi, átlagos testtömeg-indexe körülbelül 34 kg/m2, átlagos A1c értéke körülbelül 7,9%, átlagos becsült glomeruláris filtrációs rátájuk körülbelül 55-66 ml/perc/1,73 m2, átlagos bal kamrai ejekciós frakciójuk körülbelül 55% volt. Az adatbázisban 902 napos (körülbelül 2,5 év) medián követési idő szerepelt. Az előre meghatározott elsődleges végpont azokra az eseményekre összpontosított, amelyek az utánkövetés első évében történtek, de a vizsgálók 3 éves követési elemzést is végeztek post hoc alapon.

A leggyakrabban felírt SGLT2-inhibitor az empagliflozin (Jardiance) volt, míg a GLP-1 RA-gyógyszerek közül többfélét használtak: leggyakrabban felírt szer liraglutidot (Victoza), ezt követte a szemaglutid (Ozempic) és a dulaglutid (Trulicity), és 5%-n6ál kisebb arányban az exenatid (Bydureon, Byetta).

Ami az egyéb kezeléseket illeti, a betegek körülbelül 97%-a kapott sztatint, körülbelül 94%-a renin-angiotenzin rendszer gátlót, körülbelül 90%-a metformint, és nagyjából 75%-uk inzulint, aszpirint és béta-blokkolót, kisebb számban pedig más típusú szereket.

A vizsgálat elsődleges végpontja, a kombinált ASCVD események 1 éves incidenciája, beleértve a minden ok miatt bekövetkezett halált is, a mindkét osztályba tartozó szereket szedő betegek esetén szignifikánsan kisebb arányban következett be: 46%-kal kevesebbszer, mint azok körében, akik csak SGLT2-gátlót kaptak, 49%-kal kevesebbszer, mint a csak GLP-1 RA-n lévőknél. Ezek a csoportok közötti különbségek kissé tovább növekedtek a 3 éves követés során. A szerzők nem végeztek közvetlen összehasonlítást a csak SGLT2 gátlóval kezelt és csak GLP-1 RA-val kezelt betegek körében.

A bármely okból bekövetkező halálozás végpontja tekintetében a kombinált kezelésben részesülők az első évben esetén a halálozás mértéke 83%-kal volt alacsonyabb a csupán SGLT2-inhibitort szedőkénél, és 81%-kal alacsonyabb a csak GLP-1 RA-t szedőkénél. A kombinált végpont kimenetelének ez a javulása teljes mértékben a minden okból kifolyólag bekövetkezett halálozás csökkenésének következménye. A kettős kezelés a monoterápiával összehasonlítva nem mutatott szignifikáns összefüggést a nem végzetes szívinfarktusok vagy stroke előfordulásával, ezek azonos arányban fordultak elő mindhárom csoportban, tehát attól függetlenül, hogy a betegek csak az egyik  vagy mindkét szert szedték.

A szerzők szerint szelekciós torzítás befolyásolhatta azoknak a betegeknek a kimenetelét, akiket mindkét osztályba tartozó szerrel kezeltek, a nők aránya igen alacsony volt és az elemzés csak adminisztratív adatokon történt, nem részletesebb orvosi feljegyzésekre vagy prospektíven gyűjtött leletekre, ezért eredményeiket prospektív tanulmányokban kell validálni.

A szerzők nem tudtak magyarázatot adni, arra, hogy minek alapján kaptak egyes betegek kombinált terápiát. Hipotézisünk szerint a kettős kezelést nehezebben kontrollálható cukorbetegségben szenvedő betegeknél alkalmazzák, bár ezen újabb terápiák igen lassan nyernek teret az Egyesült Államokban. A National VA Database több mint félmillió, 2-es típusú cukorbetegségben és atheroscleroticus kardiovaszkuláris betegségben (ASCVD) szenvedő betegének elemzése, azt mutatta, hogy a betegeknek csupán 11%-a kapott SGLT2-gátlót, és 8%-a GLP-1 RA-t. Cukorbetegségükre leggyakrabban inzulint (36%-ban), biguanidokat (47%-ban) és szulfonilureák (22%-ban) írtak fel számukra.

Forrrás: https://www.mdedge.com/cardiology/article/253808/diabetes/combo-sglt2-inhibitor-glp-1-ra-boosts-diabetes-survival