Mikor hagyható el HER2+ emlőrákban a műtét?
A neoadjuváns szisztémás kezelésekkel végzett legújabb vizsgálatok adatai szerint a teljes patológiai választ mutató HER2+ emlőrákos betegeknél nem feltétlenül szükséges a műtét.
A műtét az emlőrák ellátásának szerves része, de a neoadjuváns szisztémás kezelésekkel (NST) elvégzett legújabb vizsgálatok adatai szerint egyes betegeknél a műtét kihagyható. A kutatók szerint azoknál a HER2+ emlőrákos betegek, akiknél az NST után teljes patológiai válasz (pCR) következik be, olyan klinikai vizsgálatokba választahtóak majd be, melyekben a nem sebészi megoldást tanulmányozzák.
Viszont alaposan meg kell győződni arról, hogy a neoadjuváns kezelés után a daganatnak sem invazív, sem in situ komponense nem maradt a betegben, ami egy recidíva kiindulásául szolgálhatna. Dr. Sarah P. Cate (Icahn School of Medicine at Mount Sinai, New York City) az American Society of Breast Surgeons (ASBrS) ezévi kongresszusán májusban elmondta, a HER2+ daganatok igen jól válaszolnak kemoterápiára, különösen a célzott kezelésekkel együtt”. A HER2-őt célzó terápiák, mint a trastuzumab (Herceptin, Genentech) és a pertuzumab (Perjeta, Genentech) megjelenése megváltoztatta az ilyen betegek kezelését, bár kétségtelen, hogy egyes daganatok jobban reagálnak a neoadjuváns kemoterápiára, más daganatoknál kevésbé lehet komplett patológiai válaszra számítani. Az örvendetesen sok patológiai komplett válasz (pCR) valóban felveti a műtét elhagyásának lehetőségét. Az egyik probléma az, hogy hogyan határozzuk meg pontosan a pCR-t? A másik kérdés, hogy a neoadjuváns szisztémás kezelések hogy hatnak a HER2+ emlőrák invazív és in situ komponenseire?
A kutatók vizsgálatukba 280, klinikailag T1-2, N0-1, HER2+ emlőrákos beteget vontak be. A betegeknél neoadjuváns kezelés történt, amit sebészi kimetszés követett, ami után összehasonlították a pCR-t elért betegek emlő- és nyirokcsomó mintáit a maradéktumoros betegek mintáival. 102 betegnél (36,4%) mind az emlőben, mind a nyirokcsomókban pCR következett be, míg 50 betegnél (17,9%) egyedül in situ ductális carcinoma (DCIS) maradt vissza. DCIS egyébként a kezdeti biopsziák 46,1%-ában (129 beteg) megtalálható volt. A hormon-receptor pozitív daganatos betegeknél több volt a reziduális daganat a hormon-receptor negatívokhoz képest (73,4% vs 50,8%, P<0,0001). Különböző változók voltak alkalmasak a várható (emlő- és nyirokcsomó) maradéktumorok jelzésére: pl. a nem komplett radiológiai válasz (OR 5,62, P=0,002), vagy a hormon-pozitív státusz (OR 2,56, P<0,001). A kutatók megállapították, hogy a kombinált képalkotás (mammográfia, MR, UH) szenzitivitása 97,1%-os, és 70,6%-ban „negatív prediktív” értéke van az emlő- és nyirokcsomók maradéktumorainak felismerésében.
Az eredeti biopsziában in situ betegséggel rendelkezők csaknem kétharmadában (64,3%) a neoadjuváns kemoterápia nem tudta kiirtani a DCIS komponenst. Továbbá, azoknál a betegeknél, akiknél az eredeti core-biopsziában DCIS és invazív tumor is volt, kevésbé értek el pCR-t, mint akiknél nem volt DCIS (31% vs 43%, P=0,038). Az egyik társszerző, Dr. Susie Sun (University of Texas MD Anderson Cancer Center, Houston) megjegyezte, hogy a kombinált képalkotás sem elegendő a valódi pCR megítéléséhez, ehhez a képalkotókkal vezérelt percután biopszia lenne szükséges, és ennek negativitása esetén lehetne talán olyan klinikai vizsgálatokba vinni tovább a beteget, melyekben elhagyják a műtétet.
Dr. Carla Fisher (Indiana University School of Medicine) szerint az emlőrák biológiájának jobb megértése révén a nem szükséges kezeléseket hamarosan elhagyhatjuk, az adekvát terápiákat viszont agresszív módon vetjük majd be. A szerzők munkájuk során az agresszív HER2+ emlődaganatok olyan klinikai és radiológiai jellemzőit vizsgálták, melyek segítenek megjósolni a kemoterápiára várható komplett választ, és a műtét esetleges elkerülhetőségét.
Forrás:
