Ne váltogasd a háziorvosod, kevesebbszer kerülsz kórházba
Kevesebb esetben válik szükségessé kórházi felvétel az alapellátás keretében is eredményesen kezelhető korállapotokban, ha az idősek hosszabb idő óta ugyanahhoz a háziorvoshoz járnak– írja a British Medical című lap egy friss kutatásra hivatkozva.
Az egészségügyi ellátórendszerek szerte a világon arra törekszenek, hogy csökkenjen a kórházi felvételek száma olyan kórállapotok esetében, melyek az alapellátás keretében is eredményesen kezelhetők (ezeket nevezik az ambuláns ellátás szempontjából szenzitív kórállapotoknak). Az ilyen esetek sürgősségi osztályos ellátása csak Angliában 1,42 milliárd fontot emésztett fel 2009-ben és 2010-ben.
A helyzet javításában a hangsúly jórészt az alapellátás fejlesztésén van, melynek részét képezi a rendelési idők meghosszabbítása vagy háziorvosi praxisok alapítása a távoli, az alapellátás szempontjából korábban nem lefedett földrajzi régiókban is – ennek nem kívánt következménye lehet ugyanakkor, hogy sérül az ellátás folytonossága.
A bizonyítékok valóban azt mutatják, hogy Angliában csökken az alapellátás folytonossága, ugyanakkor nem ismert, hogy ez miként függ össze a kórházi felvételek számával. E kérdés megválaszolására a The Health Foundation szakemberei azt elemezték, hogy van-e korráció a háziorvosi ellátás kontinuitása és a kórházi ellátás között idős betegek ambuláns ellátás szempontjából szenzitív kórállapotaiban.
Összesen 230 ezer 62 és 82 éves kor közötti beteg adatait vonták be az elemzésbe 2011 áprilisa és 2013 márciusa között. Azért választották vizsgálódásuk alanyaiként az idős betegeket, mert az ő ellátásuk teszi ki a háziorvosi vizitek és a potenciálisan elkerülhető kórházi felvételek legnagyobb részét.
Azt találták, hogy az ellátás folytonossága igen széles határok között változott az angliai háziorvosi praxisokban, melyen belül inkább a nagyobb praxisokban volt rosszabb a kontinuitás. Azok a betegek, akik nagyobb arányban ugyanahhoz a háziorvoshoz jártak vissza, ritkábban szorultak kórházi felvételre az ambuláns ellátás szempontjából szenzitív kórállapot miatt, mint más betegek.
A kisebb kontinuitással jellemezhető ellátással szemben a közepes kontinuitású ellátáshoz jutó betegek körében csaknem 9 százalékkal kisebb volt az ilyen ok miatti kórházi felvételek száma, míg a nagy kontinuitású ellátás 12 százalékosnál is nagyobb csökkenést eredményezett a kórházi felvétel iránti igény tekintetében.
A fenti összefüggés főként abban az alcsoportban volt a leginkább szembetűnő, melynek tagjai nagy felhasználóknak minősülnek az alapellátás szempontjából (a vizsgálati periódus alatt 18-nál több háziorvosi vizit).
A szerzők több tényezőt is felvetnek az összefüggések magyarázataként. Előfordulhat például, hogy a nagyobb folytonosságú ellátás nyomán erősebb bizalomra épülő kapcsolat alakul ki az orvos és betege között, ami azt eredményezi, hogy az orvos pontosabban tisztában van betege állapotával, ezért hatékonyabb kezelést képes nyújtani számára. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy vizsgálatuk obszervációs jellegű volt, ezért nem alkalmas ok-okozati összefüggések levonására. Mindazonáltal úgy fogalmaznak, hogy „a háziorvosi ellátás folytonosságának javításával csökkenthetők a szekunder egészségügyi ellátás költségei, különösen azon betegek körében, aki éppen a leggyakoribb használói az alapellátási szolgáltatásoknak”.
