Pitvarfibrillációban mindkét ablálás azonos hatású
A pitvarfibrilláló, mitrális billentyűműtétre szoruló betegek egyidejű ablálása után gyakrabban kell pacemakert beültetni. A tüdővéna izolációval épp olyan jó eredmény érhető el, mint a bonyolultabb biatriális labirintus eljárással.
- Az abláció hatásosan szünteti meg a pitvarfibrillációt
- A testsúlycsökkenéstől elmúlhat a pitvarfibrilláció
- Genetikai teszt a pitvarfibrillációs hajlam felderítésére
- Több antioxidáns – kevesebb pitvarfibrilláció
- Az állandó pitvarfibrilláció veszélyesebb
- A halolaj nem alkalmas a pitvarfibrilláció megelőzésére, kezelésére
Egy randomizált vizsgálat kimutatta, hogy a mitrális billentyű műtétre kerülő pitvarfibrilláló betegeknél a pitvarfibrilláció miatti végzett egyidejű műtéti abláció a betegek mintegy kétharmadában tartósan megszüntette az Afib-ot, de egyben növelte annak valószínűségét, hogy a betegek pacemakerre szorulnak.
A műtét után 6 és 12 hónappal a kettős operáción átesett betegek 63,2%-ának nem volt pitvarfibrillációja, míg a csak mitrális billentyű műtét esetén 29,4% volt csupán ez az arány (p<0,001) – mutatta ki dr. Marc Gillinov (Cleveland Clinic) és munkatársai. Az abláció következtében azonban több állandó pacemakert kellett beültetni (21,5 vs 8,1 eset/100 betegév, p=0,01) – számoltak be róla a kutatók az American College of Cardiology (ACC) éves tudományos ülésén, s az eredmények egyidejűleg a NEJM-ben is megjelentek.
A mitrális billentyű műtétére szoruló betegek mintegy felének Afib-ja is van. Más szívműtétekre szoruló betegekben is gyakori az Afib, s a mostani eredmények elméletileg azt támasztják alá, hogy e betegekben is hasznos lenne az abláció.
A jelenlegi, Cardiothoracic Surgical Trials Network-nek nevezett vizsgálat egy másik fontos eredménye az volt, hogy egy tüdővéna egyszerű izolációja ugyanolyan hatásos, mint a bonyolultabb biatriális labirintus eljárás.
A vizsgálatban 260 beteg vett részt, s valamennyiüknek perzisztáló pitvarfibrillációja volt. Véletlenszerűen kiválasztott felükben mitrális billentyű műtétet és ablációt végeztek, másik felükben csak mitrális billentyű műtétet. Az ablációs csoportot ismét véletlenszerűen két alcsopoportra osztották: a két alcsoportban más-más fajta ablációt végeztek.
Hat és 12 hónap múlva három napos Holter-monitorozással állapították meg, hogy fennáll-e a betegekben Afib. Nem találtak szignifikáns különbséget az Afib arányában azokban, akikben tüdővéna izolációt végeztek, illetve azokban, akikben biatriális labirintus eljárást (61,0%, illetve 66,0%, p=0,60). Bár a vizsgálat ereje túl kicsi volt ahhoz, hogy egyértelmű választ adjon erre a kérdésre, dr. Gillinov megjegyezte, hogy „ha van is különbség, az nem lehet nagy”.
Az egyéves halálozási arány 6,8% volt a kettős műtétnél, és 8,7% a csak mitrális billentyű műtétnél (hazárd arány: 0,76, p=0,55). Hasonló volt a két csoportban a kardiovaszkuláris nemkívánatos események, az összes súlyos nemkívánatos esemény és kórházi újrafelvétel aránya is.
Mint az egyik szakértő kommentálta, a műtétet végzők számára bíztató, hogy az egyszerű műtéttel (tüdővéna izoláció) éppen olyan jó eredmény érhető el, mint a bonyolultabb eljárással (biatriális labirintus eljárás).
Forrás: MedPage Today
