Régi gyógyszerek új hatásai
Egy nagy esetszámú megfigyeléses vizsgálat adatai szerint a sztatinok, a kalcium-csatorna gátlók és a metformin egyaránt szerepet játszhatnak a súlyos mentális betegségek kezelésében.
Az adatok elemzésekor a kutatók azt találták, hogy a schizophreniás, a bipoláris zavarban (BPD), vagy nem affektív psychosisban (NAP) szenvedő betegek ritkábban kerülnek kórházba, amennyiben ezeket a gyógyszereket szedik, továbbá a schizophreniás és BP zavarban szenvedők e gyógyszerek szedése (az „expozíciós idő) alatt kevésbé veszélyesek saját magukra.
A JAMA Psychiatry-ban 2019.januárjában online megjelent dolgozatban Joseph Hayes (Division of Psychiatry, University College London, UK) azért is tulajdonított jelentőséget a megfigyelésnek, mert „jelenleg ezeknek a betegségeknek a kezelésére nincs új gyógyszerünk, de jó néhány vizsgálat során felvetődött, hogy az egyéb indikációkban ma is használt régi gyógyszerek esetleg pozitív hatásúak lehetnek ezekben a pszichiátriai betegségekben is.
A kutatók 142.691 olyan beteg adatait nézték át, akik az említett mentális zavarokkal küszködnek, közülük 76.759-nek bipoláris zavara volt, 30.954 beteg schizophreniás volt, és 34.978 beteg szenvedett nem affektív psychosisban. A kutatók külön csoportba emelték azokat, akik a magas koleszterin-szintjük és a szívbetegségük csökkentése céljából sztatinokat, magas vérnyomásuk kezelésére L-típusú kalcium-csatorna (LTCC)- gátlókat (pl. verapamilt) vagy diabetesük miatt biguanidokat (pl. metformint) kaptak. A sztatinokkal, az LTCC-antagonistákkal és a biguanidokkal exponált betegeknél egyaránt szignifikánsan csökkent a BPD, a schizophrenia és a NAP miatti kórházi felvételek száma. BPD-ben az igazított kockázati arány (aHR) a sztatinok szedése mellett 0,86 (95%CI 0,83-0,89), az LTCC antagonisták mellett 0,92 (0,88-0,96), a biguanidok mellett 0,80 (0,77-084) volt. Schizophreniás esetekben az aHR értékek sztatinok mellett 0,75 (0,71-0,79), az LTCC-antagonisták mellett 0,80 (0,74-0,85), a biguanidok mellett 0,73 (0,69-0,77) voltak. A NAP betegeken a sztatinok melletti aHR 0,80 (0,75-0,85), az LTCC-anatgonisták melletti aHR 0,89 (0,83-0,96), a biguanidok melletti aHR 0,85 (0,79-0,92) volt. Ráadásul a BPD-ben és schizophreniában szenvedőknél mind a három gyógyszercsoport csökkentette a betegek önpusztító késztetését, míg a NAP-ban szenvedőkön egyedül az LTCC-antagonisták mellett volt ez megfigyelhető.
A szerzők a kedvező eredmények ellenére nem javasolják a mentális betegségekben szenvedőknek, hogy változtassanak eddigi kezelésükön, vagy kezdjék el a fenti szerek szedését mentális zavaraik gyógyszerei helyett. Nagy a valószínűsége, hogy a schizophreniában, bipoláris zavarban és egyéb psychotikus betegségekben a betegek egyéb (fizikai) betegségeit alulkezelik. Annyi bizonyosan elmondható, hogy a kardiovaszkuláris betegségek, a magas vérnyomás és a diabetes optimális terápiája mindenképp javítja a betegek mentális állapotát.
Mindemellett elképzelhető, hogy a fenti gyógyszerek a központi idegrendszerre is hatást gyakorolnak (bár egynek sem vizsgálták a mentális betegségekre való hatását), például a sztatinoknak pszichiátriai betegségekben lehet közvetlen gyulladáscsökkentő hatása, de lehetséges az is, hogy az antipszichotikumok abszorpcióját és a központi idegrendszerbe történő felvételét fokozzák. A kalcium csatorna-gátlók hatása még inkább érthető, BPD-ben ugyanis jól ismert a kalcium szabályozás zavara, schizophreniában pedig a kalcium szignál részt vesz a betegség etiológiájában. A metformin talán a metabolikus zavar enyhítésével javítja a kognitív funkciókat és a hangulati eltéréseket.
Dr. Timothy Sullivan (Staten Island University Hospital New York City) kommentárjában azért is üdvözölte a vizsgálatot, mert igen lényeges, hogy felfigyeljünk egyes meglévő gyógyszerek nem várt hatásaira (ilyen már korábban is történt a lítium, és egyes antipszichotikus és az antidepresszív gyógyszerek esetén is).
Forrás:
