Sűrű terhességekben gyakoribb a koraszülés
A nőknek hosszabban kellene kivárniuk az egyes terhességek között, mivel egy friss kutatás szerint a rövidebb idő után vállalt újabb terhesség egyes esetekben fokozhatja a koraszülés kockázatát.
Az ohiói születési regiszter adatai alapján készült felmérés eredményeit a BJOG: An International Journal of Obstetrics and Gynaecology című szülészeti szaklapban tették közzé.
A CDC (Centers for Disease Control and Prevention) szerint a 37. terhességi hét előtt bekövetkező szülések azért veszélyesek, mert a terhesség utolsó heteiben a magzatban még jelentős fejlődési és érési folyamatok zajlanak, ezért a koraszülötteknél nagyobb az esély az egész életre kiható egészségi problémák például intellektuális zavar, cerebrális bénulás, légzési vagy látási problémák, halláscsökkenés vagy táplálási és emésztési nehézségek előfordulására.
A szerzők azt vizsgálták, hogy a terhességek közötti intervallum (IPI, inter-pregnancy interval) miként befolyásolja a rákövetkező terhesség hosszát: Olyan nők 454 716 élve születésének adatait elemezték, akik egy 6 éves időszakon belül kétszer vagy annál többször adtak életet gyermeknek.
A nőket két csoportba sorolták: az egyikben az IPI 12 hónapnál rövidebb volt, míg a másikban 12 és 18 hónap közé esett. A terhességük hosszára vonatkozó adatokat olyan anyák terhesség hosszával hasonlították össze, akik esetén az IPI „optimálisnak” volt tekinthető, azaz meghaladta a 18 hónapot.
Azt találták, hogy rövidebb IPI esetén összességében nagyobb volt a 39. terhességi hét meginduló szülés esélye, mint azoknál, akiknél az IPI optimális, azaz 18 hónapnál hosszabb volt. Részletesebben: 12 hónapnál rövidebb IPI-t követően a szülések 53,3 százaléka történt a 39. hét előtt, míg optimális IPI esetén ennek aránya mindössze 37,5 százalék volt. Rövid IPI után ritkábban − 16,9 százalékban − fordult elő, hogy a terhesség még a 40. hét után is fennállt, mint normális IPI esetén (23,1 százalék). A koraszülések (37. terhességi hét előtti szülések) aránya nagyobb volt abban a csoportban, ahol rövidebb idő telt el az előző terhesség óta. Az optimális IPI-hez viszonyítva ebben a csoportban több mint kétszeres volt a koraszülések előfordulása.
Az eredményeket kommentálva az egyik szerző, Emily DeFranco megjegyzi: „Az egyes terhességek közötti rövid intervallum a koraszülések ismert kockázati tényezője, a mostani kutatás azonban azt jelezte, hogy az előzőt gyorsan követő újabb terhesség időtartama összességében is rövidebb. A most kapott eredmények kihatással lehetnek a klinikai gyakorlatra is. Csökkenthetjük a koraszülések számát, ha felvilágosítjuk a nőket arról, mennyire fontos kellő ideig várni két terhesség között, különösen olyan nők esteében, akiknél más okból egyébként is fokozott a koraszülés kockázata.”
A vizsgálat részeként a szerzők az egyes etnikai csoportok közötti különbségeket is elemezték, és azt találták, hogy az afroamerikai csoportban átlagosan rövidebb az IPI, mint más etnikai csoportokban. Tizenkét hónapnál rövidebb IPI esetén a feketék között 26,4 százalék volt a koraszülések aránya, míg más etnikai csoportokban 8,7 százalék. De a fekete bőrű anyák még akkor is veszélyeztetettebbek a koraszülések szempontjából, ha kivárják az optimális időtartamot két terhesség között. A szerzők ebből arra következtetnek, hogy az anya etnikai hovatartozása az optimális szülési intervallumtól függetlenül is a koraszülés prediktorának tekinthető. A most közzétett populációs vizsgálat ismételten megerősíti, hogy két terhesség között célszerű legalább 18 hónapot várni, és ez különösen azoknál a fiatalabb nőknél fontos, akiknél a koraszülés egyéb kockázati tényezői is fennállnak.”
