A D-vitamin és a halálozás

Bár a D-vitamin az ételekben is jelen van, főként a napfény ultraibolya B sugárzása hatására keletkezik a bőrben. Leggyakrabban mért metabolitja a szérumban a 25-hidroxi-D-vitamin (25(OH)D), mivel ennek hosszú, kb. 3 hét a féléletideje és szérumkoncentrációja mintegy 1000-szerese a fiziológiailag aktív metabolitnak, az 1,25-dihidroxi-D-vitaminnak (utóbbi féléletideje csak pár óra). Mivel földrajzi területenként és évszakonként változik az ultraibolya B sugárzás, a populáció 25(OH)D koncentrációja is ennek megfelelően ingadozik. Továbbá, a nőkben és az idősekben gyakoribb, hogy kórosan alacsony a 25(OH)D szintje. Az azonban nem ismert, hogy hogyan függ össze a 25(OH)D koncentráció a halálozással.

A metaanalízis során a különböző európai országokban és az USA-ban végzett 8 prospektív kohorszvizsgálatban résztvett 50–79 éves személyek adatait elemezték, összesen 26 018 emberét. A követési idő terjedelme 4,2–15,9 év volt. A halálozásokat a területi vagy az országos regiszterek alapján állapították meg, s az esetek 97,6%-ában ismert volt a halál oka.

Az elemzésekben kovariánsként szerepeltek a szociodemográfiai, az antropometriai, a kórtörténeti adatok, valamint az életstílus jellemzői. Ezeket vagy kérdőívek vagy interjúk segítségével tudták meg a személyektől, de egyes vizsgálatokban meg is mérték a testmagasságot és a testsúlyt, vagy a betegségregiszterek (pl. rákregiszter) alapján ellenőrizték a korábbi betegségeket.

A statisztikai elemzés két lépésből állt: először külön-külön elemezték az egyes kohorszokat, majd pedig metaanalízist végeztek a kapott hatások alapján. A 25(OH)D koncentrációkat külön-külön minden kohorszban, illetve minden vizsgált alcsoportban kvintilisekre osztották, s így minden vizsgálatban a személyek 20%-a került egy kvintilisbe. A hazárd arányok, illetve az esélyhányadosok kiszámítására a Cox-féle arányos hazárd, illetve a logisztikus regressziós modelleket alkalmazták, így vetették össze a legnagyobb 25(OH)D kvintilist a kisebbekkel. A kétféle arányt a továbbiakban „kockázati arányként” említették.

A kardiovaszkuláris és a rákos halálozást annak figyelembe vételével elemezték, hogy e betegségek előfordultak-e a kórtörténetben. A bármilyen okú halálozás szenzitivitási elemzésében csak azok a személyek szerepeltek, akiknek korábban sem kardiovaszkuláris betegségük, sem rákjuk nem volt.

Minden kimenetel esetében háromféle modellt alkalmaztak. Az elsőben az adatokat az életkorra, a nemre és a vérvétel évszakára korrigálták, a másodikban ezek mellett a képzettségre, a testtömegindexre, a dohányzásra és a fizikai aktivitásra is, a harmadikban pedig figyelembe vették azokat a betegségeket is, amelyek szerepet játszhattak a 25(OH)D és halálozás kapcsolatában (azaz a kórtörténetben szereplő diabéteszt, magas vérnyomást, kardiovaszkuláris betegséget és rákot). A fő eredményeket a 2. modell szolgáltatta.

Az egyes vizsgálatokban a kezdeti medián 25(OH)D koncentráció 24 és 62 nmol/l között volt. Az alacsonyabb értékek olyan vizsgálatokban fordultak elő, amelyekben nem vagy csak ritkán vettek vért nyáron és ősszel.

A kezdeti 25(OH)D szint az életkorral nem függött össze, de a koncentráció a nőkben konzisztensen alacsonyabb volt, mint a férfiakban. Amint az várható volt, a nyáron vagy ősszel vett vérből meghatározott 25(OH)D koncentráció jóval alacsonyabb volt, mint a télen vagy tavasszal vett vérmintákban. Emellett magasabb volt a 25(OH)D szérumkoncentrációja a képzettebb személyekben és a komoly fizikai aktivitást kifejtőkben, és alacsonyabb volt a kövérekben, valamint a dohányosokban. A koncentráció nem függött attól, hogy kórtörténetben szerepeltek-e krónikus betegségek.

A követési idő alatt 6695 személy halt meg, ezek közül 2624-en kardiovaszkuláris betegségben és 2227-en rákban.

A legalacsonyabb 25(OH)D kvintilisbe tartozók bármilyen okú halálozásának összesített kockázati aránya a legmagasabb kvintilisbe tartozókhoz képest a 2. modellben 1,57 volt (95%-os konfidencia intervallum: 1,36–1,81); hat vizsgálatban szignifikáns volt ez az arány, s a másik két vizsgálatban közel szignifikáns (p<0,05-ös szinten). Hasonló számítással a kardiovaszkuláris halálozás kockázati aránya 1,41 (1,18–1,68) volt azokban, akiknek korábban nem volt kardiovaszkuláris betegségük, és 1,65 (1,22–2,22) azokban, akiknek kórtörténetében szerepelt kardiovaszkuláris betegség. A rákos halálozás kockázati aránya a rákos kórtörténetű személyekben 1,70 (1,00–2,88) volt. Ezek az eredmények mind statisztikailag szignifikánsak és hasonló erősségűek. A kivétel a rákos halálozás kockázati aránya volt azokban, akiknek korábban nem volt rákjuk; náluk ennek az aránynak 1,03 (0,89–1,20) volt csak az érteke, ami azt jelzi, hogy ez a halálozás nem függött össze a 25(OH)D szinttel. A bármilyen okú halálozás kockázati aránya majdnem változatlan maradt, ha kizárták az elemzésből azokat, akiknek korábban kardiovaszkuláris betegségük vagy rákjuk volt.

Az összes 25(OH)D kvintilis alapján készített dózis-válasz görbék nemlineáris, inverz kapcsolatot mutattak a 25(OH)D szint, valamint a bármilyen okú és a kardiovaszkuláris halálozással, és rákos kórelőzmény esetén a rákos halálozással is.

Összességében az eredmények azt mutatták, hogy az alacsonyabb 25(OH)D szinttel nagyobb mértékű bármilyen okú és kardiovaszkuláris halálozás járt együtt, valamint a rákos halálozás is gyakoribb volt azokban, akiknek korábban rákjuk volt. Ezek az eredmények konzisztensek voltak az egyes vizsgálatokban, a nemekben, az életkori csoportokban és a vérvétel évszakától sem függtek.

A szerzők úgy értelmezték az eredményeket, hogy az alacsony 25(OH)D koncentráció a rossz egészségi állapot markere lehet, nem pedig a korai halálozás oka. Magától értetődőnek látszik, hogy a rossz egészségi állapotú emberek kevesebb időt töltenek a szabadban, mivel kevésbé képesek a fizikai aktivitásra. Emiatt viszont kevesebb ultraibolya B sugárzás éri őket, s bőrükben kevesebb D₃ provitamin termelődik.

Forrás: British Medical Journal