A gyógyszereket is szedni kéne koszorúérműtét után
Koszorúér bypass műtét után a terápiás irányelvek szerint acetil-szalicilsav és sztatin adása mindaddig kötelező, amíg nincs kontraindikáció. Egy amerikai vizsgálatban legalább 3 évvel később a betegek fele sem szedte mindkét javasolt gyógyszert.
A koszorúér-szűkület műtéti kezelése 1960. május 2-án kezdődött, ekkor végezték el az első, ilyen operációt az Egyesült Államokban az Albert Einstein College of Medicine sebészei. Noha egyre jobban terjed a mellkas felnyitása nélküli, szívkatéteres terápia, az USA szívsebészetein az utóbbi egy évben 395 000 bypass műtét történt.
A terápiás irányelvek szerint az operációt követően folyamatos gyógyszeres utókezelésre is szükség van. Az LDL-koleszterin-szint csökkentése feltétlenül fontos, és a kis adag acetil-szalicilsav (ASA) szedése is része a posztoperativ terápiának, életfogytiglan, amíg valamelyik gyógyszerrel kapcsolatban meg nem jelenik olyan mellékhatás, ami a kezelés folytatását megakadályozná.
Ismeretes, hogy a szünet nélküli gyógyszerszedés az esetek jelentős hányadában nehezen megvalósítható követelmény,sőt a kezelőorvosok egy része sem figyel megfelelően az általa folyamatosan gondozott páciensek patikaszereinek kihagyás nélküli fölírására. A Thomas Jefferson Egyetem munkacsoportja 381 beteg gondos ellenőrzése során arra volt kíváncsi, hogy a bypass műtét után legalább 3 esztendővel a páciensek mekkora hányada szedi pontosan a két gyógyszercsoport előírt adagját.
Ha szívműtét után a pontos gyógyszerszedés kimarad, a tapasztalatok szerint 10 éven belül a beültetett, szűkületet áthidaló érszakaszok több mint fele elzáródik. Ez azonban jobbára föltételezés, ezért szükség volt minden szempontból megbízható adatokra. Kevin Curl és mtsai tanulmányát az American Journal of Cardiology közölte. A 381 páciens átlagéletkora 69 ± 11 év volt, 78%-uk volt férfi. Mindjárt az adatfelvétel elején ismertté vált a kezelőorvosok jelentősége is: koleszterincsökkentő sztatin készítményt csak a betegek 67%-ának írtak fel, ASA-t 75%-uknak. Három évvel a műtét után csupán a betegek 52%-a kapott receptet mindkét gyógyszerre.
A sztatinnal kezelt csoport LDL-koleszterin-szintje szignifikánsan alacsonyabb volt (67 vs. 106, p <0,01), hasonlóképpen az összkoleszterin értékük is (151 vs. 162, p <0,01). Csupán a betegek 35%-ánál mértek ≥100 mg/dl-es LDL-szintet. A vena saphena érbeültetéssel kezelt betegek között csupán 43%-ban találtak átjárható érszakaszt, ha nem szedtek sztatint. „Eredményeink igazolják, hogy mind a kezelőorvosnak, mind a betegnek figyelnie kell ebben a nagy kockázatú csoportban a pontos terápiahűségre, ha hosszú távon is szeretnék megőrizni a nem kis kockázatú beavatkozás hatását” – foglalta össze Kevin Curl a munkacsoport nevében.
