A megerősítések sokfélesége a hatékony tanulás kulcsa
Jobb eredményt érhetünk el több hasonló, de nem ugyanolyan feladat elvégzésével, mint ugyanannak a gyakorló feladatnak a sulykolásával.
Az Intelligence folyóirat május-júniusi számában jelent meg a University of Illinois keretein belül működő The Beckman Institute of Advanced Science and Technology kutatóinak cikke, amelyben azt a kérdést vizsgálták, hogy a más területeken szerzett tapasztalatok javíthatják-e egy adott kognitív folyamat hatásosságát, vagyis igaz-e a “direkt transzfer”-nek (DT; direct transfer vagy PDT; principle of direct transfer) nevezett elv, miszerint a különböző területeken szerzett tapasztalatok átvihetők egy másik területre. A kutatók nullhipotézise az volt, hogy a változatos gyakorlás az, ami hatékonyabbá tesz egy adott képességet, nem pedig pusztán ugyanannak a feladatnak a nagyobb számban történő ismétlése. Ennek a vizsgálatnak az eredménye az általános tanulás, de a sport, a zene vagy más területen is igen fontos lehet a végső kimenetek szempontjából.
Korábbi kutatási eredmények már utaltak arra, hogy a gyakorlás sokszínűsége, változatossága jobb eredményekkel járhat, mint a konkrét feladat orrvérzésig történő gyakorlása. Egy ilyen, 1978-ban végzett vizsgálat volt például, amikor gyerekek két csoportjának babzsákdobási pontosságát értékelték: az egyik csoport mindig ugyanolyan távolságból gyakorolta a célpont eltalálását, míg a másik csoport folyamatosan változó távolságból, de sohasem a “vizsgán” alkalmazott távról gyakorolta a dobásokat. Az eredmények szerint a változó távolságból gyakorló gyerekek értek el jobb eredményt. Ez a vizsgálat a motoros készségeket mérte fel, és kérdéses volt, hogy az intellektuális képességekre is igaz lehet-e ez a megközelítés. Vannak olyan művészek, akik például egy zongoradarab tanulása során maguktól, szándékosan alkalmazzák ezt a módszert, például több különböző zongorán, különböző sebességgel, dühösen és boldogan, éhesen vagy jóllakottan gyakorolnak, annak érdekében, hogy eltérő körülmények között rögzítsék magukban a darabot. Az is régi megfigyelés, hogy egy adott sportágban világklasszissá vált játékosok körében gyakrabban fordult elő, hogy korábban más sportágakban is jártasságot szereztek, mint a kevésbé híres játékosoknál. De Nobel-díjas tudósoknál is gyakoribb, hogy a konkrét szakterületen kívül valamilyen más jártasságra, munkatapasztalatra tettek szert, mint azok a kutatók, akik egyszerűen csak “jó kutatók”, de nem kerültek a díj közelébe sem.
A mostani vizsgálatban a kutatók a munkamemóriára (WM; working memory), vagyis arra a kognitív képességre szűkítették a kört, hogy egy adott dolgot fejben tudunk tartani, miközben valami mást csinálunk.
“Azért választottuk a munkamemóriát, mert ez egy olyan alapvető képesség, amely a valósággal való foglalkozáshoz és a tudás felépítéséhez szükséges” - mondta Elizabeth A. L. Stine-Morrow, a cikk első szerzője. “Ez alapozza meg a nyelvi készségeket, az érvelést, a problémamegoldást és a mindennapi megismerés számos fajtáját.”
Mivel igen gyakori, hogy a munkamemória az idősebb populáció körében gyengül, Stine-Morrow és munkatársai jó ötletnek vélték, hogy egy idősebb (60-87 éves) emberekből álló csoporton teszteljék hipotézisüket. A vizsgálatba összesen 90 idősebb személyt vontak be, és a résztvevők munkamemóriáját úgy mérték fel, hogy rögzítették minden egyes személy olvasási időtávját: azaz azt a képességüket, hogy valami független információ elolvasása közben emlékezzenek korábbi adatokra, információkra. A kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy olvassanak el és értsenek meg egy sor logikus és logikátlan mondatot, például “A királyi családok által viselt fejfedőt koronának hívják”, vagy “A narancssárga és fekete csíkos állat a zebra”, amelyek mindegyikét az ábécé egy-egy betűjével párosították. Azok a résztvevők, akik a helyes sorrendben idézték fel a betűket, általában erősebb munkamemóriával rendelkeztek. Ezt a tesztet a kutatók a vizsgálat első napján végeztették el a résztvevőkkel, majd négy hét múlva megismételték. A két felmérés között a résztvevőket négy hét kognitív tréningben részesítették. Az első két hétben a résztvevők a négy gyakorlóprogram egyikét végezték: (1) magát az olvasási tartomány feladatot ismételték, (2) egy új munkamemória-tevékenységet gyakoroltak, (3) többféle munkamemória-tevékenységet gyakoroltak, illetve (4) egy, a munkamemóriához nem kapcsolódó kontrollfeladatot végeztek. Az utolsó két hétben minden résztvevő az olvasási tartomány feladat egy adott variációját gyakorolta.
Az eredmények szerint azok a résztvevők érték el a legjobb eredményeket, akik a (3) csoportban voltak, vagyis, akik többféle munkamemória-tevékenység elvégzésével gyakoroltak. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti teszthez képest ők mutatták a legnagyobb javulást az olvasási tartomány felmérésén a négy héttel később elért pontszámban, és felülmúlták azokat is, akik mind a négy héten át csak az olvasási tartomány feladatot gyakorolták.
Bár végső soron a vegyes gyakorlású csoport javult a legtöbbet, a kutatók azt is észrevették, hogy a csoport tagjai nem azonnal teljesítettek jobban a többieknél.
“Meg kellett dolgozniuk az eredményért” - értékelt Stine-Morrow. “A vegyes gyakorlás nem közvetlenül vezetett jobb teljesítményhez, hanem először jobb, hatékonyabb tanulási folyamatokat eredményezett. Az időközben végzett felméréseink alapján eleinte ez a csoport javult a leglassabb ütemben a konkrét olvasási tartomány feladatban, de végül ők jutottak fel a legmagasabb csúcsra.”
Az egyik ok, amiért a változatos gyakorlás igen hatásos lehet a képességek fejlesztésében, a mutualizmus elve, vagyis a szorosan összefüggő képességek kölcsönös növekedése” - fejtette ki Stine-Morrow. Ezek az eredmények bizonyítékot szolgáltatnak a mutualizmus koncepciójára, és ígéretesnek mutatkoznak a munkamemória későbbi életkori javításának területén is.
„Ezzel a tanulmányunkkal a mutualizmus átfogó elvének helytállóságát mutattuk be azon a szűk területű megközelítésen keresztül, hogy az elv hogyan alkalmazható a munkamemória javításában, fenntartásában” - összegzett Stine-Morrow. “Ez az elv azonban minden bizonnyal kiterjeszthető más területekre is, és különböző típusú készségek kombinációjával szélesebb körű hatásokat érhetünk el, tehát nem csak a munkamemória területére korlátozódhatnak az eredményeink.”
A kognitív funkciók gazdagításának hatását korábban az életmóddal, életvitellel összefüggésben is vizsgálták. A kísérleti megközelítések egyértelműen bizonyították, hogy a pszichometriai módszerekkel mért kognitív képességek növekedést mutathatnak azáltal, hogy a különféle készségek gyakorlása kevert módon, egymással kontextusban zajlik. Az életmód időbeli hatásait vizsgáló obszervációs tanulmányok viszonylag széles körben jelentkező hatásokat dokumentáltak, beleértve az összetett munka és szabadidő, valamint a gazdag társas interakciók révén javuló mentális rugalmasságot és a végrehajtó funkciók megőrzését, valamint a többféle tevékenység végzésével csökkent az Alzheimer-kór kockázata is. Mindazonáltal az ilyen eredményeket óvatosan kell értelmezni, mivel fennáll a fordított ok-okozati összefüggés lehetősége, de amennyiben ezek a hatások ok-okozati jellegűek, akkor a direkt transzfer és a mutualizmus igen hasznos alapelveknek bizonyulhatnak.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Variety is the spice of learning, memory study suggests
Irodalmi hivatkozás:
Elizabeth A.L. Stine-Morrow et al, Looking for transfer in all the wrong places: How intellectual abilities can be enhanced through diverse experience among older adults, Intelligence (2024). DOI: 10.1016/j.intell.2024.101829
