A pitvarfibrilláció kezdete rosszindulatú daganatot jelezhet
Korosodó nők csaknem két évtizedes megfigyelése arra utalt, hogy pitvarfibrilláció megjelenése esetén rosszindulatú daganatos betegségre is gondolni kell, különösen a ritmuszavar diagnózisát követő 3 hónapban.
A nagy nemzetközi tanulmányok nemcsak az elsődleges tárgyukra vonatkozó megfigyelésekkel gazdagítják a tudományt, hanem az értékelés során fontos egyéb kérdésekre is választ kaphatunk. A Women’s Health Study étvizedekkel ezelőtt indult annak tisztázására, hogy az egészséges nőknek adott acetil-szalicilsav (ASA) és E-vitamin megelőzi-e a kardiovaszkuláris és a rosszindulatú daganatos betegségek megjelenését. A 45 évesnél idősebb, egészséges nők randomizáltan, másnaponként szedtek 100 mg ASA-t, illetve 600 NE E-vitamint vagy placebót.
A vizsgálat 19,1 évig tartott, és 34 691 résztvevő egészségi állapotát figyelték meg. A tanulmány most megjelent alvizsgálata, melyet a JAMA Cardiology közölt, azt ismerteti, hogy a csaknem két évtizedes megfigyelési idő alatt hány egészséges vizsgálati alanynál észleltek pitvarfibrillációt, illetve malignus daganatos betegséget. Pitvarfibrilláció a folyamatosan követett csoportban 1467 esetben (4,2%) kezdődött, rosszindulatú daganatot pedig 5130 esetben (14,8%) észleltek. A klinikai diagnózis időpontjában a résztvevők medián életkora 58 év (pitvarfibrilláció), illetve 55 év (karcinóma) volt.
Az értékelés során figyelembe vették a karcinómák ismert kockázati tényezőit (dohányzás, hormonpótló kezelés, alkohol). A többletkockázat a pitvarfibrilláció kezdetétől számított első 3 hónapban volt a legkifejezettebb (HR: 3,54; 95%-os MT: 2,05–6,10; p<0,001), de 1 éven túl is szignifikáns maradt.
Az összefüggés elsősorban a vastagbél rosszindulatú daganataira bizonyult érvényesnek. A megfigyelés azt is igazolta, hogy akutan észlelt rosszindulatú betegség során a pitvarfibrilláció kockázatának növekedése csak az első 3 hónapban volt észlelhető, a későbbiekben már nem.
A ritmuszavar miatt kezelt nők a későbbi megfigyelési idő során átlagosan 10%-ban jelentkeztek karcinóma miatt a kezelőorvosnál. A rosszindulatú daganat megjelenésének abszolút kockázata mérsékeltnek bizonyult: ritmuszavar mellett és ritmuszavar nélkül 1,4, illetve 0,8 eset száz személyévre számítva. A pitvarfibrilláció kockázata a vastagbél-karcinómára volt a legkifejezettebb (HR: 2,11, p=0,002), az emlőrákra és a tüdőrákra nézve a különbség nem volt szignifikáns.
A nagy figyelmet kiváltó tanulmányhoz szerkesztőségi közleményt is csatoltak. Faisal Rahman és munkatársai kiemelik, hogy a dolgozat igen sok résztvevő megfigyelésén alapul, alig fordult elő hiányzó adat, ezért „a pitvarfibrilláció igen alkalmas kockázatjelző lehet a továbbiakban a rákdiagnosztikában”. Ugyanakkor megemlítik, hogy a pitvarfibrilláció diagnózisa esetén rutinszerűen rákszűrést végezni valószínűleg nem indokolt, mert a daganatos betegség abszolút kockázata nem nagy, s a szűrővizsgálatokkal járó költség és kellemetlenség nem elhanyagolható. Az ilyen páciensek fokozott figyelmet érdemelnek, az egyéb kockázati tényezőket pedig fontos kiszűrni az életükből.
