A vallásos hit vastagabb agykéreggel jár
A vallásosság és az emberi agy funkcionális kapacitásának összefüggését a neuropszichiátria régóta kutatja. Egy új vizsgálat szerint az agykéreg bizonyos területeinek vastagsága kapcsolatban lehet a vallásos hit mértékével, de a templomba járás gyakoriságával nem mutat összefüggést.
Myrna Weissman, a Columbia Egyetem epidemiológus és pszichiáter professzora, munkacsoportjával főleg a depresszió gyakoriságát, kialakulásának neurológiai tényezőit tanulmányozza. Korábbi vizsgálatukban arra figyeltek fel, hogy súlyos depresszióban szenvedő betegek gyermekei felnőtt korukban ritkábban kerülnek depressziós állapotba, ha kifejezetten vallásosak.
Az igen magas orvosi technikával ellátott intézet kutatói már akkor észlelték, hogy a depresszió szempontjából erősen veszélyeztetett családok felnőtté váló gyermekeiben a jobb agyfélteke laterális felszíne szignifikánsan keskenyebb, mint azokban, akiknek depressziós rizikója kisebbnek bizonyult.
Új vizsgálatukban az szerették volna kideríteni, hogy azok az emberek, akiknek depressziós kockázata a családi anamnézis alapján jelentős, de nem lesznek depressziós betegek, erős vallásos hit esetén vastagabb agykéreggel élnek-e, mint azok, akik depresszióssá válnak.
A kutatók 103 felnőttet vontak be a vizsgálatba, olyanokat, akik szülei-nagyszülei már részt vettek korábbi depressziós vizsgálatokban és egy részük súlyos depresszióval küszködött. Az ő leszármazottaik alkották a mostani vizsgálat nagy depressziós kockázatú csoportját.
A vizsgálatban résztvevő 18-54 éves embereket öt éven át követték, ezidő alatt két alkalommal beszéltek velük részletesen vallásos érzéseikről, véleményükről. A második megbeszélés során mágneses rezonancia segítségével anatómiai pontosságú mérést végeztek a résztvevők agyáról.
A JAMA Psychiatry-ban közölt tanulmányuk szerint a mély vallásos meggyőződés, a lelki hit szoros összefüggést mutatott mindkét oldali agykéreg parietális és okcipitális régiójának és a jobb félteke frontális lebenyének vastagságával, amelyek a kevéssé vallásos csoport megfelelő agyi régiójával összevetve vastagabbnak bizonyultak. A szerzők a dolgozatban külön kiemelik, hogy ez a meggyőződéses hittel függött össze és nem volt matematikailag mérhető kapcsolat a templomba járás gyakoriságával.
A statisztikai értékelés a nagy depressziós kockázatú csoportban mutatta a legkifejezettebb összefüggést. A kutatók hangsúlyozzák, hogy nem mondanak semmit az agykérgi vastagság és a depressziós betegség ok-oki összefüggésének kapcsolatáról.
Feltételezéseik szerint az agykéreg bizonyos területeinek fokozott vastagsága és a mély vallásos hit kapcsolatban lehet azzal, hogy depresszióra hajlamos családokban ez segíthet a pszichiátriai épség megtartásában, míg az agykéreg keskenyedése ellenkező irányú kockázatot jelent.
Az igen érdekes és kényes téma már néhány nap alatt viharos vitát váltott ki. Dan Blazer, a Duke University Center professzora azt nyilatkozta, hogy az eredmények izgalmasak, de értékelésükkel kapcsolatban nagy óvatosságra van szükség. Hatalmas előrelépés, hogy a kutatás közvetlenül kapcsolatot kereshet a vallás, a hit és az idegrendszeri működése között. A vallásos hit számos társadalmi összefüggéssel is kapcsolatban lehet, és az agy más területei is összefügghetnek a vallásos hittel.
