hirdetés

Az NSAID-kezelés kardiális kockázata

A nem szteroid gyulladáscsökkentők szedése bizonyosan növeli a pitvarfibrilláció kialakulásának veszélyét. A kockázat a kezelés alatt és röviddel utána a legnagyobb.

hirdetés

Ismert, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) alkalmazása hatással van a szívre és az érrendszerre: tartós szedésük esetén echokardiográfiás vizsgálattal igazolható kamratágulat alakul ki, továbbá nő a miokardiális infarktus, a stroke és a szívelégtelenség kockázata. Mindezek mellett az elmúlt néhány évben arról is beszámoltak, hogy az NSAID-kezelés a pitvarfibrilláció veszélyét is növelheti. Ez utóbbi megállapítás azonban retrospektív vizsgálatok adatain alapul, így nem zárható ki, hogy különféle zavaró tényezők torzíthatják a fenti következtetésre vezető eredményeket. Holland kutatók éppen ezért prospektív adatgyűjtést végeztek az NSAID-kezelés és a pitvarfibrilláció kapcsolatának pontosabb megismerésére, számos olyan tényezőt is beépítve az elemzésbe, amelyek elvben torzíthatják az összefüggést. Eredményeiket a BMJ Open legújabb számában tették közzé.

A Rotterdam vizsgálat közel 8500 résztvevőjének adatai alapján arra a megállapításra jutottak, hogy egy 2–4 hetes NSAID-kúra 76 százalékkal növeli a pitvarfibrilláció kialakulásának esélyét azokéhoz képest, akik nem szednek ilyen gyógyszereket. A kockázatnövekedés már röviddel a kezelés megindítása után kimutatható, idővel azonban eltűnhet, amit akár a terápia felfüggesztése is magyarázhat.

A holland Rotterdam vizsgálat az időskori betegségek megjelenésének és kockázati tényezőinek tanulmányozását szolgáló populációszintű kohorszvizsgálat. Résztvevői Rotterdam Ommoord kerületének 55 éves kort betöltött lakosai, akik követése 1990–’93 (n=7983), illetve 2000–2001 (n=3011) óta zajlik, folyamatos egészségügyi adatgyűjtéssel és rendszeres kivizsgálásokkal. A célul tűzött összefüggés-vizsgálathoz a pitvarfibrilláció diagnosztizált eseteiről az egészségügyi dokumentáció és az EKG-lelet, míg az NSAID-kezelésről a gyógyszerrendelési és a vénykiváltási adatok szolgáltattak információt.

Az NSAID-terápiát időfüggő változóként építették be az elemzésbe a következőképpen: (1) aktuálisan kezelés alatt állók ≤14, 15–30 vagy >30 napos gyógyszerszedéssel; (2) korábban kezelt betegek ≤30, 31–180 vagy >180 napja felfüggesztett gyógyszerszedéssel, valamint (3) a vizsgálatba való bevonás időpontjától NSAID-ot egyáltalán nem szedő betegek. A Cox-féle regressziószámítás modelljeiben az életkort, a nemet, a pitvarfibrilláció ismert kockázati tényezőit (azaz a vérnyomásértékeket, a testtömegindexet, a vérlipidszinteket és a dohányzást), valamint a vérnyomáscsökkentő kezelést, a korábbi miokardiális infarktust, a fennálló szívelégtelenséget és a cukorbetegséget is figyelembe vették. Feltételezve továbbá, hogy az NSAID-kezelés és a pitvarfibrilláció összefüggése esetlegesen azzal magyarázható, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásakor nő a bal kamra végdiasztolés térfogata, e jellemző szerepének vizsgálatára külön kitértek. A vizsgált populáció átlagéletkora 68,5 év, a nők aránya 59 százalék volt.

Az átlagosan 13 éves követés alatt 857 résztvevőnél kórisméztek pitvarfibrillációt; közülük 261-en egyáltalán nem szedtek NSAID-ot, míg 554-en korábban szedtek nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszert. A betegek közül 42-en a pitvarfibrilláció diagnosztizálásakor is NSAID-kezelés alatt álltak – közülük 29-en nem szelektív, 5-en COX-1-szeketív, 7-en COX-2-szelektív szert kaptak.

Az életkort, a nemet és a kardiovaszkuláris kockázati tényezőket is figyelembe véve a 15–30 napja tartó NSAID-kúra jelentősen növelte a pitvarfibrilláció kockázatát az NSAID-ot egyáltalán nem szedőkkel összevetve (relatív hazárd: 1,76). A közelmúltbeli, azaz a kórismézés előtt legfeljebb 30 napja befejezett NSAID-kezelés a pitvarfibrilláció még nagyobb kockázatával társult (relatív hazárd: 1,84). A nagyobb gyógyszeradagok alkalmazása trendszerűen szintén növelte a pitvarfibrilláció bekövetkezésének esélyét, az összefüggés szorossága azonban nem ért el statisztikailag szignifikáns szintet.

Noha az NSAID-kezelés és a pitvarfibrilláció kapcsolatának magyarázata egyelőre nem minden részletében tisztázott, a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a ciklooxigenáz enzimek gátlása folyadékretenciót idézhet elő, ami a vérnyomás emelkedését vonja maga után és tompítja a párhuzamosan szedett vérnyomáscsökkentők hatását. Az NSAID-ok előidézte bal kamrai tágulat szintén szerepet játszhat a pitvarfibrilláció kialakulásában, amit a kutatók által végzett érzékenységi elemzés is megerősített. Elképzelhetőnek tartják továbbá, hogy a COX-gátlás miatti káliumszint-ingadozás is hozzájárulhat a szív ingerületvezetésének megváltozásához, de az sem kizárt, hogy az NSAID-kezelést indokló gyulladásos kórfolyamatok is szerepet játszanak a pitvarfibrilláció bekövetkezésében. Mivel a pitvarfibrilláció az aritmiák gyakori formája az idősek körében és az NSAID-alkalmazás sem ritka e populációban, az összefüggés további vizsgálata mindenképpen indokolt.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.