Az NSAID-kezelés kardiális kockázata

Ismert, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) alkalmazása hatással van a szívre és az érrendszerre: tartós szedésük esetén echokardiográfiás vizsgálattal igazolható kamratágulat alakul ki, továbbá nő a miokardiális infarktus, a stroke és a szívelégtelenség kockázata. Mindezek mellett az elmúlt néhány évben arról is beszámoltak, hogy az NSAID-kezelés a pitvarfibrilláció veszélyét is növelheti. Ez utóbbi megállapítás azonban retrospektív vizsgálatok adatain alapul, így nem zárható ki, hogy különféle zavaró tényezők torzíthatják a fenti következtetésre vezető eredményeket. Holland kutatók éppen ezért prospektív adatgyűjtést végeztek az NSAID-kezelés és a pitvarfibrilláció kapcsolatának pontosabb megismerésére, számos olyan tényezőt is beépítve az elemzésbe, amelyek elvben torzíthatják az összefüggést. Eredményeiket a BMJ Open legújabb számában tették közzé.

A Rotterdam vizsgálat közel 8500 résztvevőjének adatai alapján arra a megállapításra jutottak, hogy egy 2–4 hetes NSAID-kúra 76 százalékkal növeli a pitvarfibrilláció kialakulásának esélyét azokéhoz képest, akik nem szednek ilyen gyógyszereket. A kockázatnövekedés már röviddel a kezelés megindítása után kimutatható, idővel azonban eltűnhet, amit akár a terápia felfüggesztése is magyarázhat.

A holland Rotterdam vizsgálat az időskori betegségek megjelenésének és kockázati tényezőinek tanulmányozását szolgáló populációszintű kohorszvizsgálat. Résztvevői Rotterdam Ommoord kerületének 55 éves kort betöltött lakosai, akik követése 1990–’93 (n=7983), illetve 2000–2001 (n=3011) óta zajlik, folyamatos egészségügyi adatgyűjtéssel és rendszeres kivizsgálásokkal. A célul tűzött összefüggés-vizsgálathoz a pitvarfibrilláció diagnosztizált eseteiről az egészségügyi dokumentáció és az EKG-lelet, míg az NSAID-kezelésről a gyógyszerrendelési és a vénykiváltási adatok szolgáltattak információt.

Az NSAID-terápiát időfüggő változóként építették be az elemzésbe a következőképpen: (1) aktuálisan kezelés alatt állók ≤14, 15–30 vagy >30 napos gyógyszerszedéssel; (2) korábban kezelt betegek ≤30, 31–180 vagy >180 napja felfüggesztett gyógyszerszedéssel, valamint (3) a vizsgálatba való bevonás időpontjától NSAID-ot egyáltalán nem szedő betegek. A Cox-féle regressziószámítás modelljeiben az életkort, a nemet, a pitvarfibrilláció ismert kockázati tényezőit (azaz a vérnyomásértékeket, a testtömegindexet, a vérlipidszinteket és a dohányzást), valamint a vérnyomáscsökkentő kezelést, a korábbi miokardiális infarktust, a fennálló szívelégtelenséget és a cukorbetegséget is figyelembe vették. Feltételezve továbbá, hogy az NSAID-kezelés és a pitvarfibrilláció összefüggése esetlegesen azzal magyarázható, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásakor nő a bal kamra végdiasztolés térfogata, e jellemző szerepének vizsgálatára külön kitértek. A vizsgált populáció átlagéletkora 68,5 év, a nők aránya 59 százalék volt.

Az átlagosan 13 éves követés alatt 857 résztvevőnél kórisméztek pitvarfibrillációt; közülük 261-en egyáltalán nem szedtek NSAID-ot, míg 554-en korábban szedtek nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszert. A betegek közül 42-en a pitvarfibrilláció diagnosztizálásakor is NSAID-kezelés alatt álltak – közülük 29-en nem szelektív, 5-en COX-1-szeketív, 7-en COX-2-szelektív szert kaptak.

Az életkort, a nemet és a kardiovaszkuláris kockázati tényezőket is figyelembe véve a 15–30 napja tartó NSAID-kúra jelentősen növelte a pitvarfibrilláció kockázatát az NSAID-ot egyáltalán nem szedőkkel összevetve (relatív hazárd: 1,76). A közelmúltbeli, azaz a kórismézés előtt legfeljebb 30 napja befejezett NSAID-kezelés a pitvarfibrilláció még nagyobb kockázatával társult (relatív hazárd: 1,84). A nagyobb gyógyszeradagok alkalmazása trendszerűen szintén növelte a pitvarfibrilláció bekövetkezésének esélyét, az összefüggés szorossága azonban nem ért el statisztikailag szignifikáns szintet.

Noha az NSAID-kezelés és a pitvarfibrilláció kapcsolatának magyarázata egyelőre nem minden részletében tisztázott, a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a ciklooxigenáz enzimek gátlása folyadékretenciót idézhet elő, ami a vérnyomás emelkedését vonja maga után és tompítja a párhuzamosan szedett vérnyomáscsökkentők hatását. Az NSAID-ok előidézte bal kamrai tágulat szintén szerepet játszhat a pitvarfibrilláció kialakulásában, amit a kutatók által végzett érzékenységi elemzés is megerősített. Elképzelhetőnek tartják továbbá, hogy a COX-gátlás miatti káliumszint-ingadozás is hozzájárulhat a szív ingerületvezetésének megváltozásához, de az sem kizárt, hogy az NSAID-kezelést indokló gyulladásos kórfolyamatok is szerepet játszanak a pitvarfibrilláció bekövetkezésében. Mivel a pitvarfibrilláció az aritmiák gyakori formája az idősek körében és az NSAID-alkalmazás sem ritka e populációban, az összefüggés további vizsgálata mindenképpen indokolt.