BPA az autizmus és az ADHD kialakulásában

A PLOS One folyóiratban szeptember 13-án jelent meg a New Jersey államban működő Rowan-Virtua School of Osteopathic Medicine és a Rutgers University kutatóinak közös cikke, amelyben arról számoltak be, hogy kapcsolatot sikerült kimutatniuk a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD; attention deficit hyperactivity disorder) és a műanyagokban, különösen a műanyag palackokban igen gyakran használt egyik adalékanyag, a biszfenol-A (BPA) között. A kutatókat az a tény inspirálta a vizsgálat elvégzésére, hogy az elmúlt évtizedekben feltűnő mértékben megnőtt az autizmus spektrumzavar (ASD) és a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) előfordulása, és bár a jelenség okai nagyrészt ismeretlenek, feltételezhetően környezeti tényezőkre vezethetők vissza.

A biszfenol-A-ról (BPA) röviden

A biszfenol-A (hivatalos tudományos elnevezése: 4,4'-izopropilidén-difenol) az 1960-as évek óta használt vegyipari alapanyag, és a mai napig az egyik legnagyobb mennyiségben előállított ipari vegyület. Túlnyomórészt műanyagok gyártásához használják, de bizonyos mennyiségben gyantákban és hőpapírokban is alkalmazzák. A polikarbonát műanyagok gyártása során monomerként szerepel, a polikarbonát műanyagokból készült termékek között pedig számos óriási mennyiségben gyártott általános fogyasztási cikk található, például többször felhasználható műanyag edények és ivópalackok, sporteszközök, CD-k és DVD-k. A BPA-t tartalmazó epoxigyantát vízvezetékek, valamint élelmiszert és italt tartalmazó fémdobozok belsejének bevonására használják, hogy megnöveljék szavatossági idejüket, és elkerüljék az élelmiszer ízének fémességét. A vásárlási bizonylatokhoz, tömegközlekedési és parkolójegyekhez használt hőpapírokban alkalmazott BPA-t pedig a szín előhívására használják. Káros tulajdonságai miatt a BPA forgalomba hozatala és használata az EU-ban korlátozások alá esik, és jelenleg is folyamatban van e korlátozások további bővítése.

A vizsgálat eredményei

A kutatók ötlete nem nevezhető újnak, hiszen korábban már több tanulmány is beszámolt az autizmus és a BPA-expozíció közötti kapcsolatról. A kutatók a mostani vizsgálatban viszont egy szinttel mélyebbre ástak, és arra jöttek rá, hogy az összefüggés oka, hogy a BPA méregtelenítésében részt vevő egyik kulcsfontosságú biokémiai lépés hatékonysága nem megfelelő.

A BPA-t lenyelése vagy belélegzése után a májban egy glükuronidációnak nevezett folyamat szűri ki a vérből: a folyamat során a méreganyaghoz cukormolekula kapcsolódik, így a toxin vízoldhatóvá válik, és a vizelettel gyorsan távozhat a szervezetből. (Hasonló módon bont le a szervezet nagyon sok mérget, így egyes mérgezéses tünetek esetén szokás glükokortikoidot is adni a máj funkciójának segítésére.) Széles genetikai variabilitás mutatható azonban ki a BPA méregtelenítésének képességében. A genetikailag fogékony személyeknél ez a méregtelenítő folyamat nehezebben megy végbe, ami azt jelenti, hogy a szöveteik hosszabb ideig, magasabb koncentrációban vannak kitéve a BPA káros hatásainak. A kutatócsoport a Rutgers-New Jersey Medical School által üzemeltetett kórházakból toborzott gyermekek három csoportjában mérte a glükuronidáció hatékonyságát: az első csoportba 66 autista, a másodikba 46 ADHD-s, a harmadikba pedig kontrollként 37 egészséges gyermek került.

A mostani vizsgálatban a kutatók azt mutatták ki, hogy az autista gyermekek jelentős részénél a glükózmolekula BPA-hoz való hozzáadásának képessége körülbelül 10%-kal kisebb, mint a kontroll csoportba tartozó gyermekeknél. Ennél is jelentősebb volt az eltérés az ADHD-s gyermekeknél: jelentős hányaduknál ez a képesség körülbelül 17%-kal volt kevésbé hatékony, mint az egészséges csoportban - ez az eredmény egyébként nagyon meglepte a kutatókat. A cikk szerzői szerint ez az eredmény az első kézzel fogható objektív biokémiai bizonyíték arra, hogy mi a direkt kapcsolat a BPA és az ADHD vagy az autizmus kialakulása között. További kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy az autizmus és az ADHD már a méhen belül kialakul-e az anya fokozott expozíciója miatt, vagy a gyermeknél csak később, a születés után kezdődik-e el a folyamat.

A vizsgálat szerzői megjegyzik, hogy minden bizonnyal a sok közül a BPA csak egyetlen faktor az autizmus és az ADHD kialakulása mögött, és valószínűleg más tényezők is fontosak a betegségek megjelenése szempontjából. Az ugyanis, hogy valakinek a szervezete nem képes kellő hatékonysággal kiüríteni a toxinokat a vérből, nem minden idegrendszeri fejlődési rendellenességben szenvedő gyermeknél fordul elő. A szerzők szerint ugyanakkor az is igaz, hogy a BPA nem megfelelő kiürülése bizonyosan az egyik fő biokémiai ok, különben a korreláció nem lett volna ennyire könnyen kimutatható már egy kis-közepes elemszámú vizsgálatban is.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Study: Researchers find link between plastic additive and autism, ADHD

Bisphenol-A and phthalate metabolism in children with neurodevelopmental disorders

Irodalmi hivatkozás:

T. Peter Stein et al, Bisphenol-A and phthalate metabolism in children with neurodevelopmental disorders, PLOS ONE (2023). DOI: 10.1371/journal.pone.0289841

Irodalmi hivatkozás:

Reshma Bhagat et al, Long non-coding RNA SNHG8 drives stress granule formation in tauopathies, Molecular Psychiatry (2023). DOI: 10.1038/s41380-023-02237-2