Célzottan ható hidrogél gyulladásos bélbetegségben
Kifejlesztettek egy olyan hidrogélt, amely a colitis ulcerosás betegek belében kizárólag a fekélyekhez tapad, s a benne levő gyógyszer csak itt szabadul fel lassan belőle.
A gyulladásos bélbetegsége (IBD, inflammatory bowel disease), és a betegség gyakorisága az egész világon egyre nő. Kezelésére hazánkban többféle gyógyszer is létezik, de az Egyesült Államokban, ahol több mint 1 millió ember szenved ebben a kórban, igen elterjedt és bevett módszer a napi gyógyszeres beöntés. Ez azonban nem csak igen kényelmetlen, hanem korántsem tökéletes megoldás, mivel a beteg bélterületekre így viszonylag kevés gyógyszer jut, viszont a gyógyszer jelentős része felszívódik, a szisztémás keringésbe jut, és mellékhatásokat okozhat. Az amerikai, massachusettsi kutatók (Brigham and Woman's Hospital, Massachusetts General Hospital, MIT), akik a jelen vizsgálatot végezték, és eredményeiket a Science Translational Medicine augusztus 12-i számában közölték, olyan megoldást kerestek, amely kiküszöböli a fenti problémákat.
Ezért beöntésként egy olyan hidrogélt alkalmaztak, amely gyorsan a vastagbélfekélyekhez és a gyulladt területekhez kötődik, és a benne levő gyógyszer lassan, és csak a gyulladás helyén szabadul fel belőle. Azt remélik, hogy ezzel a megoldással elég lesz csak hetente egyszer alkalmazni a beöntést, és nem lesznek szisztémás mellékhatások, mivel csak kevés gyógyszer szívódik fel a viszonylag kis bélterületről. Ezzel jelentősen javulna a betegek életminősége.
A kutatócsoport egy olyan hidrogélt választott, amelynek alkalmazását az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) már engedélyezte. Ez az anyag az aszkorbil-palmitát volt, amelynek negatív töltése van, s ezért automatikusan a pozitív töltésű bélfekélyekhez kötődik, de a bél egyéb területeihez nem. Ebben a gélben oldották fel az IBD kezelésére rutinszerűen használt kortikoszteroidot, amely tehát csak a gyulladt, fekélyes bélterületre került.
A kutatók úgy alakították a gyulladást megcélzó hidrogélt, hogy legyenek benne olyan kötések, amelyeket csak olyan enzimek bontanak fel, amelyek a gyulladás helyén vannak. Az enzimek hatására a gél bomlani kezd, és a kortikoszteroid lassan felszabadul belőle.
A kortikoszteroidos hidrogél hatását a kutatók az IBD két preklinikai modelljében vizsgáltak, és azt találták, hogy ritkábban adagolva is szignifikánsan jobban csökkentette a gyulladást, mint a hagyományos kortikoszteroidos beöntések. Emellett 5–10-szer alacsonyabb volt a kortikoszteroid koncentrációja a vérben, azaz a szervezet gyógyszerterhelése sokkal kisebb volt, mint a hagyományos kezelés esetén.
Az egyik preklinikai modellt egerek alkották, a másikat IBD-s betegekből biopsziával eltávolított bélszövet. Amint azt várták is, a hidrogél szinte teljes egészében a gyulladt léziókhoz kötődött. A kutatók vizsgálni kívánják a hatást más preklinikai modellekben, és más gyógyszereket alkalmazva is. Csak ezután kerülhet sor a betegekben való kipróbálásra.
Forrás: Medicalxpress