Ha a patikus is fölírhatja a vérnyomáscsökkentő gyógyszert…
Kanada több tartományában megengedték, hogy a hipertóniás betegek gyógyszereit a patikusok is rendelhessék, az orvos által bevezetett készítményt vagy adagotmódosíthassák. A gyógyszerészek által kezelt betegcsoport vérnyomása jobban csökkent, mint a nem módosított terápián lévőké.
A gyógyszerészek több országban önállóan is folytathatnak gyógyszeres kezelést. Az Egyesült Királyságban 2006 óta több patikaszer alkalmazását önállóan elindíthatják, a kezelőorvostól függetlenül, de az eredményért ugyanúgy felelősséggel tartoznak, mint az orvosok. Három kanadai tartományban – Alberta, Manitoba és New Brunswick – a gyógyszerész ugyancsak átveheti a hozzá járó betegek magas vérnyomásának terápiáját.
Albertában most ismertették az RxACTION tanulmányt, amelyben ezt a témát tudományosan kutatták. A megfigyelés 6 hónapon keresztül folyt. A magas vérnyomás miatt kezelt betegek valamennyien eleve szedtek vérnyomáscsökkentőt, és a tudományos megfigyelés az ilyen tevékenység szigorú szabályai szerint folyt. A 248 hipertóniás beteg 23 környékbeli gyógyszertárhoz tartozott. Véletlen besorolás alapján 181 hipertóniást a specális, gyógyszerészek által kezelt csoportba randomizáltak, míg 67-en az orvos által bevezett gyógyszerelésen maradtak.
A vizsgálati csoportba kerülő betegek magasvérnyomás-kockázatát a gyógyszerész mérte fel, aki a beállított gyógyszeres terápia kiválasztott készítményét és adagját meggyőződése szerint módosíthatta, szükség szerint új terápiát állíthatott be. Valamennyi résztvevő írásos tájékoztatót kapott a Kanadai Hipertenzió Oktatási Programról (Canadian Hypertension Education Program, CHEP), amit a legjobb szakértők állítottak össze.
A vizsgálat kezdetén a vizsgálati alanyok átlagos vérnyomása 150/84 Hgmm volt, és a vizsgálat kezdetekor 78%-uk szedett vérnyomáscsökkentő készítményt. A gyógyszeresen kezelt csoport tagjai kissé idősebbek voltak, és több kardiovaszkuláris kockázati tényezőjük volt – pl. szívinfarktus az anamnézisben, pitvarfibrilláció vagy kóros lipidszint.
A féléves megfigyelési időszakban a gyógyszerészek kezelte csoportban a szisztolés vérnyomás 18,3 Hgmm-rel csökkent, míg a hagyományos terápián lévők tenziója átlagosan 11,8 Hgmm-rel lett kevesebb (p=0,0006). A diasztolés vérnyomás a patikusok által kezelteknél 8,0 Hgmm-rel mérséklődött, a szokásos orvosi kezelés mellett a csökkenés 4,9 Hgmm-nek bizonyult, és ez a 3,2 Hgmm-es különbség is szignifikáns volt statisztikailag (p=0,01). A CHEP-kritériumok szerint a gyógyszerészek által kezeltek 58%-ának, a másik csoport betegei közül pedig 37%-nak a vérnyomása volt optimálisnak tekinthető (p=0,02).
A gyógyszerészek az általuk kezelteknél 103 esetben vezettek be új terápiát, 94 esetben módosították a dózist – legtöbbször emelték az adagot –, 76 esetben pedig leállították a kezelést. Kis adagú acetil-szalicilsavat 12 betegnek, sztatint pedig 14 betegnek kezdtek el adni.
A vizsgálat vezetője, Dr. Ross Tsuyuki hangsúlyozta, hogy a gyógyszerészek nem kis része húzódozva vállalta a betegek kezelésének kézben tartását, de többségük a tájékozottságának és az egészségügy többi szakemberével fenntartott jó kapcsolatainak köszönhetően jól meg tudta oldani a feladatot. Szükség esetén kapcsolatot teremtettek a kezelőorvossal is, és ez valódi együttműködéssé vált.
Szerkesztőségi közleményében Theresa Shireman (Kansas City) leírja, hogy az USA felnőtt lakosságának 30%-a hipertóniás, és minden második beteg tenziója nincs megfelelően beállítva. Az utolsó 20 évben a gyógyszerészek mind fontosabb szerepet játszanak a kórkép megfelelő kezelésében. Ennek a vizsgálatnak jelentős szerepe lehet a gyógyszertárak ilyen irányú megszervezésében, az Egyesült Államok határain túl is.
