Mellhártya invázió és kimenetel korai NSCLC-ben

A kisméretű, perifériás nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegeknél a zsigeri pleurális invázió az új adatok szerint a sebészi reszekció mértékétől függetlenül rosszabb betegség- és kiújulásmentes túlélést, valamint magasabb kiújulási arányt eredményez, azonban az általános túlélést nem befolyásolja jelentősen.

Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a lobáris és a sublobáris reszekció hasonló kimenetelhez társul a perifériás NSCLC-ben szenvedő, kis tumorral (≤ 2 cm) rendelkező betegek esetében. Azonban a visceralis pleurális invázió hatása a kiújulás kockázatára és a túlélési eredményekre ebben a populációban továbbra is tisztázatlan.

Dr. Nasser Altorki (Weill Cornell Medicine, NewYork-Presbyterian Hospital, New York City) és munkatársai a JAMA Oncology-ban megjelent közleményükben elvégezték a CALGB 140503 klinikai vizsgálat másodlagos elemzését, amely olyan 697 T1aN0 klinikai stádiumú NSCLC-ben szenvedő beteget (medián életkor 67,8 év) foglalt magában, akiket véletlenszerűen osztottak be lobaris vagy sublobaris rezekcióra.

Ebben a post hoc elemzésben a betegeket a zsigeri pleurális invázió hiánya (n=566) vagy jelenléte (n=113) alapján rétegezték és hasonlították össze. (A klinikai tumorméret minden beteg esetében ≤ 2 cm volt, bár a patológiailag meghatározott tumorméret 83 beteg esetében meghaladta a 2 cm-t).

Az elsődleges kimenetel a betegségmentes túlélés volt. A másodlagos kimenetelek a teljes túlélés, a kiújulásmentes túlélés, valamint a lokoregionális és szisztémás kiújulás aránya voltak. A medián követési idő 7 év volt.

A viszcerális pleurális invázióval rendelkező betegek betegségmentes túlélése 5 év múlva szignifikánsan rosszabb volt (53,3%), mint az invázió nélküli betegeké (65,9%).

A zsigeri pleurális invázióban szenvedő betegek betegségmentes túlélése rosszabb volt, függetlenül a parenchymarezekció mértékétől. Az 5 éves betegségmentes túlélés 66,3% volt lobektómia után és 65,6% szublobáris reszekció után a zsigeri pleurális invázió nélküli betegeknél (kockázati arány [HR], 1,01; P=0,96), illetve 53,1% vs. 53,5% a zsigeri pleurális invázióval rendelkező betegeknél (HR, 1,03; P=0,92). Ez a megállapítás akkor is fennállt, amikor az elemzést a patológiailag meghatározott (≤ 2 cm-es) tumorral rendelkező betegekre korlátozták.

A zsigeri pleurális invázióval rendelkező betegeknél magasabb volt a betegség progressziójának aránya (41,6% vs. 27,6% az invázió nélküli betegeknél; P=0,002) és a távoli kiújulás aránya (23,9% vs. 14,6%; P= 0,01). A lokoregionális kiújulási arány szintén magasabb volt (15,0% vs. 10,8%), de nem szignifikánsan (P=0,19). Figyelemre méltó, hogy a kiújulások több mint 50%-a szisztémás volt.

A zsigeri pleurális invázió jelenléte rosszabb kiújulásmentes túléléssel járt 5 év múlva (73,1% vs. 58,2%; P= 0,01). Az 5 éves teljes túlélési arány azonban hasonló volt az invázióval rendelkezők és az invázió nélküliek között (74,7% vs. 80,5%; P=0,31).

A zsigeri pleurális invázió jelenléte magas kiújulási rátával járt együtt, amelyet „a nagyobb parenchimális reszekciók nem enyhítettek, ami arra utal, hogy a kis tumorméret és a csomós metasztázisok hiánya ellenére a diagnózis felállításakor mikrometasztatikus betegség volt jelen” - jegyezték meg a szerzők.

A nem tervezett feltáró tervezés korlátozta a vizsgálat eredményeinek általánosíthatóságát. A vizsgálatnak ereje nem volt elegendő ahhoz, hogy kimutassa a patológiai stádiumbeosztáson alapuló túlélési különbségeket. A központi patológiai felülvizsgálat hiánya korlátozta a végleges következtetéseket.

A vizsgálatot a National Institute of Health Nemzeti Rákkutató Intézet és részben a Covidien/Tyco/Ethicon támogatta.

Forrás:

Altorki N, Wang X, Damman B, et al. Recurrence of Non–Small Cell Lung Cancer With Visceral Pleural Invasion: A Seconday Analysis of a Randomized Clinical Trial. JAMA Oncol. Published online August 01, 2024. doi:10.1001/jamaoncol.2024.2491