Varjúháj kiegészítő COPD-terápiaként

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) az előrejelzések szerint 2030-ra a harmadik leggyakoribb a halálozási okká válik. A COPD-t többnyire dohányzás okozza, jellemzője a folyamatos légúti obstrukció.  A COPD kialakulásában és súlyosbodásában központi szerepe van a gyulladásnak, melyet a jelenlegi terápiás eszközeinkkel csak korlátozottan tudunk befolyásolni.

A COPD kulcsfontosságú mediátorai a neutrofilek, makrofágok, T-limfociták, mátrix metalloproteázok, és a citokinek. Annak ellenére, hogy már számos citokint azonosítottak a COPD-ben, pontos szerepük ezen összetett légúti betegség patofiziológiájában továbbra is tisztázatlan.

Az említett citokinek közül az interleukin receptor (IL-2) a T-sejt toborzás, aktiválás és differenciálódásegy fontos szabályzója, valamint befolyásolja a T-sejtek citokintermelését (pl. interferon (IFN) -γ is.  A COPD-s betegeknél a bronchoalveoláris mosófolyadékban fokozott T-sejtek általi IL-2 termelést észleltek. Az IL-4-nek kritikus szerepe van a Th2 sejtek differenciálódásában. Ugyan a COPD-t a Th1 sejtes immunválasz megbetegedéseként tartják számon, a Th2 citokinek is magasabb értéket mutathatnak a COPD-s betegek körében. COPD-s páciensek bronchoalveoláris mosófolyadékának tanulmányozásakor megnövekedett IL-4 expressziót figyeltek meg a CD8+T (Tc2) sejtekben. Az interleukin-10 egy potens gyulladásellenes citokin, melyet a szabályozó T-sejtek egy alcsoportja és makrofágok állítanak elő. Gátolja számos, a gyulladásos folyamatoknál előforduló fehérje szintézisét, úgymint IFN-γ, granulocita makrofág kolónia stimuláló faktor, IL-2, és sok olyan kemokin, melyekre túltermelődés jellemző a COPD-ben. Úgy tűnik szintje alacsonyabb lehet a COPD-s betegekben.

Habár a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy főként T-sejteket érintő gyulladásos megbetegedés, nem publikáltak még olyan COPD-s betegek körében végzett tanulmányt, mely az immunmoduláns Rhodiola-t veszi górcső alá. A varjúhájféléknek számos faja ismert. A bizonyítottan  adaptogén növények közé tartozó illatos rózsásvarjúháj (Rhodiola rosea) gyökerét rózsagyökér, aranygyökér névenévszázadok óta használják. Magyarországon nem őshonos. 1960-as évektől elsősorban orosz és skandináv kutatók kutatják.

Chen és mtsai most megjelent tanulmányukban egy másik fajt, a Rhodiola crenulata-t vizsgálták randomizált klinikai körülmények között COPD-s betegek körében, kiegészítő kezelésként. Ezt a Rhodiola-fajt Tibetben az akut hegyi betegség kivédésére használják, egyéb hatásait is intenzíven kutatják. A Phytotherapy Res-ben megjelent tanulmányban a COPD-s páciensek Rhodiola crenulata-t 500 mg (n = 38) vagy placebót (keményítő/foszfáttal pufferolt sóoldat) (n=19) szedtek naponta, 12 héten keresztül, majd kezeletlen, nemre és életkorra igazított nem-COPD-s kontrollcsoportok adataival vetették össze az eredményeket. Ezek szerint a kúra előtt a COPD-s betegek  IL-2, IL-10 és IFN-γ szérumszintjei szignifikánsan magasabbak voltak a nem-COPD-s kontrollcsoportban mértnél (p < 0,05). Szignifikáns csökkenés mutatkozott az IFN-γ szintben (p < 0,05) a Rhodiola-val kezelt csoportban, míg a placebós csoportban nem jelentkezett ilyen hatás (p<0,05). Az eredmények alapján a Rhodiola kezelés kedvező, gyulladáscsökkentő hatást fejtett ki, csökkentette a COPD-teszten elért pontszámokat, valamint mérsékelte a CRP-t a COPD-s betegek körében (p<0,05). A kezelés csökkentette a COPD-s páciensek IFN-γ koncentrációját és CD8+ számát, ugyanakkor szignifikánsan (p < 0,05) növelte a CD4+ CD25+FOXP3+ és CD4+CD25+CD45+FOXP3+ expressziót a vérben. Ezen klinikai kísérlet az első, melyben Rhodiola-t használtak a COPD-s betegek kiegészítő kezeléseként. A T-sejtek –a CD8+ nagyobb mértékű expressziója révén- fontos szerepet játszanak a COPD patogenézisében. A T-sejtek és az IFN-γ célzott kezelése a terápiák során kedvező eredményeket hozhat.

Forrás: Phytotherapy Research