Egyen sok rostot, hogy fogyjon

A magas rosttartalmú étrend befolyásolja a vékonybél anyagcseréjét, jobban serkenti az étvágycsökkentő bélhormon, a peptid-tirozin-tirozin (PYY) felszabadulását, mint az alacsony rosttartalmú étrend, és hatása nem függ az étel fajtájától és szerkezetétől.

A Science Translational Medicine folyóiratban online megjelent cikkben a kutatók azt vizsgálták, hogy az alacsony és magas rosttartalmú étrend hogyan befolyásolja a PYY és a glükagonszerű peptid 1 (GLP-1) bélhormonok felszabadulását.

Véletlenszerűen 10 egészséges önkéntest osztottak be 4 napra a három diéta egyikére: magas rosttartalmú ételek (például borsó és sárgarépa) megbontatlan szerkezettel; magas rosttartalmú, megbontott szerkezetű ételek (az előzővel megegyező magas rosttartalmú ételek, de pépesítve vagy keverve); vagy alacsony rosttartalmú, feldolgozott élelmiszerek. Az önkéntesek ezután randomizált sorrendben részt vettek a fennmaradó két diétában, legalább egy hétig tartó kimosási időszakkal, amelyben az egyes ülések között visszatértek a szokásos étrendjükhöz.

Az étrendek energia- és makrotápanyag összetétele megegyezett, a két magas rosttartalmú étrend, napi 46,3-47,9 g, míg az alacsony rosttartalmú étrend 12,6 g rostot tartalmazott.

A kutatók nasoenterális csövek segítségével a résztvevők disztális ileum lumenéből vették a chyme-ot reggel éhgyomri állapotban, valamint 60 percenként 480 percen keresztül posztprandiális állapotban a 3. és 4. napon, és ileális organoidokkal igazolták eredményeiket. A résztvevők vizuális analóg skála segítségével jelentették a posztprandiális éhségérzetüket.

Mindkét magas rosttartalmú étrend növelte a PYY felszabadulását - de nem a GLP-1 felszabadulását - az alacsony rosttartalmú étrendhez képest a 0-240 perces posztprandiális időszakban, amikor az étel főként a vékonybélben volt. A magas rosttartalmú étrendek egyike sem befolyásolta a GLP-1 felszabadulását. Az, hogy 120 perc után mindkét magas rosttartalmú étrend növelte a PYY-t az alacsony rosttartalmú étrendhez képest, ellentmondott a kutatók azon hipotézisének, hogy az ép ételstruktúra nagyobb mértékben stimulálja a PYY-t, mint a megbontott ételstruktúra. A résztvevők 120 perc múlva kisebb mértékű éhségről számoltak be a magas rosttartalmú étrendek esetében, mint az alacsony rosttartalmú étrend fogyasztásakor.

A magas rosttartalmú étrendek növelték az ileális sztachiózt, a pépesített magas rosttartalmú étrend pedig bizonyos ileális aminosavakat. Az ileális organoidok kezelése ileális folyadékkal vagy aminosav és sztachióz keverékkel a vér PYY-expressziójához hasonlóan serkentette a PYY expresszióját, megerősítve az ileális metabolitok szerepét a PYY felszabadulásában.

„A magas rosttartalmú étrendek, a táplálék szerkezetétől függetlenül az ileális metabolikus profil változásain keresztül fokozták a PYY felszabadulását” - írták a szerzők. „Kimutatták, hogy a táplálékfelvétel által alakított ileális molekulák szerepet játszanak a PYY felszabadulásában, ami felhasználható a jóllakottságot elősegítő étrendek kialakításában”.

A vizsgálat számos korlátozó tényezőinek egyike a résztvevők kis száma. A crossover felépítés korlátozta a kovariánsok hatását a vizsgálati eredményekre. A gyomorürülés és a bél tranzitsebessége nagymértékben különbözött; ezért nem sikerült azonosítani azokat az ételeket, amelyek a 60 perces első posztprandiális mintavételi pont előtt elérhették és befolyásolhatták az ileumot. A szerzők korlátozott számú organoidhoz jutottak hozzá, ami korlátozta a kísérleteket. Bár az organoidok hasznos eszközök in vitro, alkalmazásuknak számos korlátaik, jegyezték meg Dr. Aygul Dagbasi (Imperial College London, London, Anglia) és munkatársai cikkükben.

Forrás: Dagbasi A, Byrne C, Blunt D et al: Diet shapes the metabolite profile in the intact human ileum, which affects PYY release Science Translational Medicine 19 Jun 2024 Vol 16, Issue 752 DOI: 10.1126/scitranslmed.adm8132