Minden negyedik fiatal orvos depressziós
Pályájuk elején a fiatal orvosok több mint egynegyedénél áll fenn depresszió – állapította meg egy most megjelent átfogó tanulmány. Ezért – legalábbis részben – a rezidensképzés nagy igénybe vételt jelentő évei a felelősek.
A fenti megállapítás nemcsak a fiatal orvosok szempontjából rossz hír, hanem az általuk jelenleg és a jövőben ellátott betegek számára is. A depressziós orvos ugyanis igazoltan több hibát követ el és rosszabb betegellátást nyújt.
A következtetések több mint 50 év tapasztalatainak részletes elemzéséből származnak, mely a depressziós tünetek előfordulását vizsgálta több mint 17500 rezidens orvos esetében.
A Journal of the American Medical Association című lapban nyilvánosságra hozott vizsgálatot a Harvard Egyetem és a Michigen Egyetem pszichiáter rezidense által vezetett munkacsoportja végezte, akinek szakterülete az orvosok körében előforduló mentális problémák elemzése és kezelése.
A munkacsoport egyértelmű választ keresett egy olyan problémára, melyet sokszor és sokféleképpen igyekeztek már feltárni korábban, nevezetesen azt, hogy a frissen vagy nemrégiben végzett orvosok körében milyen gyakoriságú a depresszió, és milyen trendeknek lehetünk szemtanúi az idők folyamán.
Az egész világból 54 vizsgálat adatait szedték össze és elemezték egybegyűjtve, melynek nyomán arra a megállapításra jutotta, hogy a rezidensek 28,8 százalékánál észlelhetők depresszióra utaló jelek. Az elemzés által felölelt fél évszázad alatt kisfokú, mégis szignifikáns növekedés tapasztalható a fiatal orvosok depressziójának előfordulási arányában.
„A depresszió gyakoriságának növekedése meglepő és fontos, különösen az évek során bevezetett reformok fényében, melyek célja a rezidensek és ezen keresztül az általuk ellátott betegek mentális állapotának javítása” – mondja a közlemény egyik szerzője, dr. Srijan Sen.
Sen vezette az Intern Health Study elnevezésű vizsgálatot, melynek fő célkitűzése az egyetem elvégzése utáni első évben a fiatal orvosokat veszélyeztető stresszforrások és hangulati problémák feltárása volt. A vizsgálatba minden évben 3000 rezidens orvost vontak be 50 képzési helyről, és állapotukat a végzéstől az első rezidens év végéig kísérték figyelemmel.
A vizsgálat azért összpontosított a diploma megszerzését követő első évre, mert annak jellegzetessége a hivatalos munkaidőn bőven túlnyúló munkanap, a napi munka melletti intenzív tanulás, az orvosi teamben elfoglalt alacsony pozíció, valamint a nagyfokú felelősség a betegellátás minden percében. Bár a rezidensek körében előforduló depressziógyanús esetek számát az egyes vizsgálatok 20 százalék és 43 százalék közötti értékben adják meg, a valós átlagérték valahol 28,8 százalék körül van. Definitív számadatok és definitív bizonyítékok jelzik, hogy a pályakezdő orvosok körében növekszik a depresszió előfordulása.
Bár az orvosegyetemek és az oktatókórházak jelentős része az elmúlt években elkezdett foglalkozni a hallgatók és a rezidensek mentális egészségével, további erőfeszítésekre van szükség – állítják a szerzők.
„Elemzésünk pontosabb adatokkal szolgál a depresszió prevalenciájáról ebben a populációban, és azt reméljük, hogy vizsgálatunk ráirányítja a figyelmet a fiatal orvosok mentális állapotát negatívan befolyásoló tényezőkre. Mindezek alapján módunk nyílik olyan stratégiák kidolgozására, melyekkel megelőzhető és kezelhető a pályakezdő orvosokat fenyegető depresszió.
