Új poligénes prediktív módszer a prosztatarák előrejelzésére

A Nature Communications folyóiratban augusztus 23-án jelent meg a RIKEN Center for Integrative Medical Sciences (Yokohama, Japán) kutatóinak cikke, amelyben 300 ezer személy genetikai elemzése alapján új poligénes kockázati pontszámot dolgoztak ki a prosztatarák kialakulásának esélyére. A tanulmányban közölt eredményeknek köszönhetően egy adott férfi genomjának csak egy rövid szakaszát megvizsgálva meg lehet becsülni annak valószínűségét, hogy prosztatarákban fog-e meghalni - még mielőtt a rák kialakulna. Ez a kockázatelemző módszer segíthet a rák korai felismerésében azoknál a férfiaknál, akiknél nagy a kockázata a prosztatarák kialakulásának.

A prosztatarák világszerte a második leggyakoribb rákos megbetegedés a férfiak körében, ráadásul az összes gyakori, nem bőrrákos megbetegedés közül a legmagasabb az örökölhetősége is, ami azt jelzi, hogy a férfi genetikai adottságai nagy szerepet játszanak abban, hogy prosztatarákos lesz-e.

A mostani vizsgálat előtt már rengetegen foglalkoztak a prosztatarák örökölhetőségének kérdésével, és számos, genetikai szűrővizsgálatokon alapuló prediktív módszer, poligénes kockázati pontszám (PRS, polygenic risk score) is kidolgozásra került. A nehézséget az jelenti, hogy igen nehéz az ok és okozat közötti összefüggéseket kibogozni. “A szokásos megközelítés korábban az volt, hogy a betegektől és az egészséges emberektől vett mintákat összehasonlították a kutatók” - nyilatkozta Chikashi Terao, a RIKEN munkatársa, a cikk levelező szerzője. “Mivel azonban a betegektől már a betegség kialakulása után veszik le a mintákat, a fehérjék vagy gének közötti különbségeket a betegség is okozhatja, ezért nehéz magát a prosztatarákot kiváltó genetikai eltéréseket meghatározni.”

Ez az a pont, ahol az öröklött génváltozatok genetikai vizsgálatai igen hasznosak lehetnek. “Ha eltéréseket fedezünk fel a prosztatarákos és az egészséges emberek közötti génvariánsokban, akkor ezeknek a különbségeknek a kiváltó okoknak kell lenniük, nem pedig a következményeknek, mivel ezeknek az öröklött variánsoknak már a betegség kialakulása előtt is különbözőnek kell lenniük a két csoport között” - fejtette ki Terao.

Ezért a RIKEN kutatói egy 300 ezer ember adatait tartalmazó adatbázist (Biobank Japan) elemeztek az öröklött eltérések kimutatására. Elsősorban az androgénreceptor-kötőhelyekre összpontosítottak, mivel egy előzetes elemzés kimutatta, hogy ezeknek a kötődési helyeknek a változatai domináns szerepet játszanak a prosztatarák kialakulásában. Emellett a prosztatarákban való elhalálozás kockázatát is vizsgálták, a betegség kialakulásának kockázata mellett. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a tanulmányban kifejlesztett poligénes kockázati pontszám használható a prosztatarákban való elhalálozás jövőbeli kockázatának előrejelzésére. Sikerült bizonyítani azt is, hogy a normális prosztatasejtek androgénreceptor-kötő régiói különösen hatékonyan használhatók ennek előrejelzésében. “Azt találtuk, hogy a prosztatarák öröklődésének mintegy 40%-a a genom azon 1%-ára vezethető vissza, amely a normál prosztata androgénreceptor kötődési helyeit kódolja” - ismertette az eredményeket Terao.

Ellentétben számos korábbi, elsősorban európai származású emberekre összpontosító vizsgálattal, a tanulmány egy nagy japán populáció adatait használta fel. A kutatás eredményei segítenek majd abban, hogy már életük korai szakaszában azonosítani lehessen azokat a magas kockázatú személyeket, akiknél ajánlott gyakrabban elvégezni a szűrővizsgálatokat.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Massive genetic study estimates the chance of dying from prostate cancer

Androgen receptor binding sites enabling genetic prediction of mortality due to prostate cancer in cancer-free subjects

Irodalmi hivatkozás:

Shuji Ito et al, Androgen receptor binding sites enabling genetic prediction of mortality due to prostate cancer in cancer-free subjects, Nature Communications (2023). DOI: 10.1038/s41467-023-39858-8