Valóban annyi mellékhatást okoznak a sztatinok?

A primer prevenciós célú sztatinkezelés valóban növeli a cukorbetegség kialakulásának esélyét, de az újonnan diagnosztizált diabéteszes esetek közül csupán minden ötödik hátterében feltételezhető a sztatinok oki szerepe. A szekunder prevenció céljára előírt sztatinterápia diabéteszkockázatát még inkább ellensúlyozza az a kedvező hatás, ami a kardiovaszkuláris okú halálozás csökkenése terén kimutatható – állítják a londoni National Heart and Lung Institute kutatói.

A European Journal of Preventive Cardiology című rangos folyóiratban közzétett vizsgálatukban olyan placebokontrollos, véletlen besorolásos tanulmányok szisztematikus áttekintését végezték el, amelyek egyértelmű információt adnak a sztatinterápia és a placebokezelés során jelentkező nemkívánatos hatásokról. Céljuk az volt, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati bizonyítékok alapján a lehető legpontosabb becslését adják a sztatinkezelést kísérő tényleges mellékhatások gyakoriságának, segítséget nyújtva ezzel a betegek által jelzett tünetek értékeléséhez.

A metaanalízisben 14 vizsgálatot dolgoztak fel a primer kardiovaszkuláris prevenció és 15 tanulmányt a szekunder prevenciót szolgáló sztatinkezelés területéről. Az előbbiek több mint 46 ezer, az utóbbiak közel 38 ezer beteget öleltek fel. A kezelést kísérő kellemetlen tünetek abszolút kockázatát a sztatinok és a placebo alkalmazására jellemző kockázat különbségeként határozták meg.

Megállapították, hogy a sztatinkezelés során tapasztalt nemkívánatos események zöme a placebokezelés mellett is hasonló gyakorisággal fordul elő. Kivételt képez a májenzimek szérumszintjének tünetmentes emelkedése, ami a sztatinok alkalmazásakor ténylegesen gyakoribb jelenség (abszolút kockázatnövekedés: 0,4 százalék), valamint a cukorbetegség megjelenésének nagyobb kockázata az elsődleges megelőzést célzó sztatinkezelés során.

Ez utóbbiról azonban azt is tudni kell – magyarázzák a szerzők –, hogy a placebóhoz viszonyított abszolút kockázatnövekedés megegyezik az elhalálozás kockázatának abszolút csökkenésével (0,5 százalék). A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a sztatinkezelés okozta minden új diabéteszes esetre egy megmentett élet jut. Emellett egy új diabéteszes eset árán két szívrohamot véd ki a kezelés, míg az újonnan megjelenő cukorbetegség esetszáma és a stroke megelőzése 2:1 arányban áll egymással. A mérleg tehát pozitív – vélik a kutatók – fontos azonban, hogy ezt a betegekkel is megértessük, hiszen a terápiás együttműködéshez ez elengedhetetlen. Hozzáteszik, hogy a másodlagos megelőzésre rendelt sztatinterápia vizsgálataiban nemcsak hogy nem mutatható ki a cukorbetegség abszolút kockázatának növekedése, hanem 1,4 százalékkal csökken az elhalálozás abszolút rizikója.

A tapasztalatok szerint az orvosoknak komoly fejtörést okoz, hogyan kommunikálják a sztatinkezelés tényleges kockázatait, meggyőzve betegeiket arról, hogy a terápia valóban indokolt és biztonságos az egyébként tünetmentes – és így a beteg számára kevéssé veszélyesnek tűnő – hiperlipidémia csökkentése és a szív-érrendszeri szövődmények kivédése érdekében. A betegtájékoztató iratokban feltüntetett mellékhatások listája szinte végtelen, így nehéz különbséget tenni a kezelés tényleges mellékhatásai, a nocebohatás (azaz a placebo alkalmazásakor is fellépő nemkívánatos hatások) és a terápiától függetlenül jelentkező kellemetlen tünetek között.

A kutatók meglátása szerint a betegtájékoztató iratokban úgy kellene bemutatni a lehetséges mellékhatásokat, hogy a betegek számára jól érthető legyen, mi jelent tényleges kockázatot és mi az, ami a sztatinok alkalmazása nélkül is előfordulhat. Példaként említik az izomfájdalmat, a fáradtságérzést és a gasztrointesztinális panaszokat, amik csak az esetek egy kis hányadában – és jellemzően a nagyobb gyógyszeradagok alkalmazásakor – függenek ténylegesen össze a sztatinkezeléssel. Nem véletlen, hogy a placebokezelés sem mentes a mellékhatásoktól – mondják –, hiszen a betegek a kedvező gyógyszerhatás mellett mellékhatásokra is számítanak, és éppen ezért észlelik is azokat. Hozzáteszik, hogy az áttekintett nagyszámú vizsgálatban a súlyos nemkívánatos események és a kezelésmegszakítások gyakorisága is hasonlóan alakult a sztatinok és a placebo alkalmazásakor.