Kétséges a sztatinok primer prevenciós haszna
Alacsony kardiovaszkuláris kockázat esetén nem egyértelmű, hogy kell-e primer prevenciós célból sztatinokat adni.
- A rosuvastatin + ezetimib kombináció hatása a lipidparaméterekre 2-es típusú cukorbetegségben
- Lipofil sztatinok májdaganat ellenes hatása
- Idősebb korban még fontosabb az intenzív lipidcsökkentés
- LDL koleszterin: minél alacsonyabb, annál jobb?
- Sztatinok és miozitisz
- LDL koleszterin érték diabetesben
- Kardiovaszkuláris kockázat csökkentése
- Az abnormális HDL-koleszterin jelentősége a klinikumban
- A tartós sztatinkezelés előnyei
- A stroke-betegek félnek a sztatinok mellékhatásaitól
A kardiovaszkuláris betegségek primer prevenciójára használt sztatinok körüli ellentmondásokat ismét felkapta a tömegmédia, mivel egy cikk szerint a sztatinok alkalmazása alacsony kockázatú betegeknél a „low care value” mintapéldája, azaz vannak olyan betegek, akik számára van ugyan kevés előnye, viszont potenciálisan ott vannak a szer esetleges káros mellékhatásai, ráadásul a felesleges sztatin-szedés miatt kárba vész az egészségügyre fordítható források egy része is.
A publikus érdeklődést kiváltó BMJ cikkben Dr. Paula Byrne (National University of Ireland, Galway)és munkatársai annak jártak utána, hogy kik használnak sztatinokat és miért, továbbá vizsgálták, hogy a sztatin-szedés milyen előnyökkel jár, kiváltképp azoknál, akiknek kimutatható szívbetegségük van vagy volt.
A kutatók áttekintették a kardiovaszkuláris betegségek primer prevenciójára 1987 és 2016 között kiadott európai guideline-okat, és megnézték, hogy ehhez képest, vagy ennek alapján hány írországi lakos részesül sztatin-prevencióban. Jelenleg az 50 évesnél idősebb ír lakosok 30%-a szed sztatint, átlagosan kétharmaduk (a nők háromnegyede, a férfiak fele) primer prevenciós céllal. „Tisztázni akartuk ezeknél a személyeknél a gyógyszer hasznát.”
Az utóbbi 30 évben a terápiás útmutatók alapján sztatint szedők aránya a következőképp alakult: az 1987-es guideline szerint a népesség 8%-ánál volt indokolt a sztatinok szedése, amit a 2016-os guideline jelentősen kiszélesített, így mostanra 61%-ra növekedett a kezelésre javasoltak köre, ami óriási változás. A primer prevencióra való használat bizonyítékait kutatva úgy találták, hogy „bár számos tanulmány és meta-analízis foglalkozik a sztatin-kezelésekkel, de csak kevés esetben különítették el, hogy mely betegeknek javasolt a primer- és kiknek a szekunder prevenció céljára a koleszterin csökkentők szedése.” Mindössze három tanulmányban számoltak be a primer prevenciós céllal adott sztatin hatásairól: a Cholesterol Treatment Trialists’ (CTT) Collaboration mindkét cikke azonos adatok feldolgozásáról szól, további vizsgálat eredményeit pedig Mora és mtsai, valamint Ray és mtsai közöltek.
Az 1994-es guideline-ban megfogalmazott javaslatok alkalmazása esetén egyetlen kardiovaszkuláris esemény megelőzéséhez 40 személy primer prevenciós kezelésére van szükség (NNT, number needed to treat), ezt az elemzők „egy elég elfogadható szám”-nak ítélték. A 2016-os guideline szerint viszont már 400 beteg kezelése szükséges egyetlen eset megelőzéséhez, és a valódi haszon jelentősen különbözik az egyes emberek egészségi állapota függvényében. Pl. egy 65 éves dohányos, magas koleszterin szinttel, magas vérnyomással rendelkező férfinél 38%-os a valószínűsége a következő 10 éven belül fellépő jelentős kardiovaszkuláris eseménynek. Esetében sztatin-kezeléssel az abszolút kockázat 9%-kal (NNT=11) csökkenthető. Viszont egy 45 éves, nemdohányzó, nem magas koleszterin szintű, kissé emelkedett vérnyomásértékkel rendelkező nőnél a következő 10 éven belül fellépő jelentős kardiovaszkuláris esemény kockázata csak 1,4%. Sztatin-szedéssel nála az abszolút kardiovaszkuláris kockázat mindössze 0,6%-kal (NNT=166) csökkenthető.
„Számításaink szerint az alacsony, vagy mérsékelt kockázatú személyeknél naponkénti preventív sztatin szedéssel a kockázat-csökkentés nem éri el azt a küszöbértéket, amiért érdemes lenne alkalmazni.” Ennek ellenére sok orvos rendületlenül írja szinte minden középkorúnál idősebb betegének a szert, és számos beteg kifejezetten kéri is azt. A fent említett CTT adatai szerint minden, 5 évig sztatint-szedő 10.000 személyből 5-nél izomkárosodás, 50-100-nál diabetes, 5-10 esetben pedig vérzéses stroke alakul ki. Vannak olyan adatok is, melyek szerint 10.000 sztatin-szedőre 530-nál is több miopátiás esemény esik.
További vizsgálatok szükségesek az előnyök és a hátrányok pontosabb felméréséhez. A háziorvosokkal tudatosítani kell, hogy alacsony kardiovaszkuláris kockázatú személyeknél a sztatinok primer prevenciós célra történő felírását jól meg kell fontolni, és a beteg állapotának függvényében kell szedésének ajánlásáról dönteni.
Dr. Metin Avkiran (British Heart Foundation) szerint „az eredmény nem meglepő, hiszen alátámasztja azt, amit előző tanulmányokból már ismertünk. A bizonyítékok már két évtizede rendelkezésre állnak arról, hogy a sztatinok hatásosan csökkentik a szívrohamok kockázatát. A hatás még erőteljesebb az olyan személyeknél, akiknek már volt szívrohamuk, vagy stroke-juk. A relatíve alacsony kockázatú személyeknél viszont mindenképp mérlegelni kell a sztatin-szedés előnyeit és hátrányait.” A British Heart Foundation igyekszik a nagy klinikai vizsgálatok vitás kérdései alapján tisztázni, hogy ezeknek a potenciálisan életmentő gyógyszereknek milyen megfelelő indok esetén javasolt a használata.
Források:
