A fehérje- és rostbevitel segíthet a tartós fogyás elérésében

Az Obesity Science & Practice folyóiratban május 27-én jelent meg a University of Illinois at Urbana-Champaign kutatóinak cikke, amelyben egy edukációs program hatását mérték fel a résztvevők testsúly-csökkenésének tartósságára. Az eredmények szerint azok a résztvevők, akik a legnagyobb sikerrel fogytak, nagyobb mennyiségű fehérjét és rostot fogyasztottak a többieknél. A fogyókúra összeállítása során a személyre szabottság és a rugalmasság szintén kulcsfontosságúnak bizonyult a program sikerében.

A most közölt vizsgálatban a fogyókúrázók az Individualized Diet Improvement Program (iDiP) résztvevői voltak, amely adatmegjelenítő eszközöket és intenzív étrendi oktatást alkalmazott annak érdekében, hogy növelje a fogyókúrázók ismereteit a kulcsfontosságú tápanyagokról, lehetővé téve számukra, hogy személyre szabott, biztonságos és hatékony fogyókúrás tervet állítsanak össze.

Manabu T. Nakamura, a kutatás vezetője szerint “A rugalmasság és a személyre szabhatóság kulcsfontosságú az olyan programok létrehozásában, amelyek optimalizálják a fogyókúrázók sikerét a fogyásban és a testsúlycsökkenés tartós megőrzésében. Az egészséges testsúly megtartásához ugyanis olyan fenntartható étrendi változást kell elérni, amely személyenként eltérő. Az iDip megközelítés lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy különböző diétás programokkal kísérletezzenek, és az edukációs eszközök által számukra biztosított, a fogyás folyamata során kialakított tudás és készségek szolgálnak a fenntartható fenntartás alapjául.”

Az iDip pillérei a fehérje- és rostfogyasztás növelése, valamint a napi 1500 kalória vagy annál kevesebb fogyasztása voltak. Az Institutes of Medicine által kiadott táplálkozási irányelvek alapján az iDip csapata egy egyedülálló, kétdimenziós kvantitatív adatvizualizációs eszközt hozott létre, amely ábrázolja az élelmiszerek kalóriánkénti fehérje- és rostsűrűségét, és céltartományt ad meg minden egyes étkezéshez. A diétázók a megszokottan fogyasztott élelmiszerekből kiindulva egyéni tervet állítottak össze, és a fehérjebevitelt körülbelül napi 80 grammra, a rostbevitelt pedig körülbelül napi 20 grammra növelték. A résztvevők étkezési szokásait és súlyukat Wi-Fi-képes mérlegekkel nyomon követve a csapat erős asszociációt mutatott ki az elfogyasztott rost- és fehérjemennyiség, valamint a fogyás között.

“A kutatás eredményei határozottan azt sugallják, hogy a fehérje- és rostbevitel növelése a kalóriák egyidejű csökkentése mellett szükséges a fogyókúrás étrendek biztonságosságának és hatékonyságának optimalizálásához. A sovány tömeg megőrzése nagyon fontos a diéta során, különösen a fogyókúrás gyógyszerek használata esetén. Az utóbbi időben az injekciós fogyókúrás gyógyszerek népszerűsége egyre nő” - fejtette ki Nakamura. “Azonban ezeknek a gyógyszereknek a használata a táplálékbevitel erős korlátozása esetén komoly mellékhatásként izom- és csonttömegvesztést okoz, hacsak egyidejűleg nem növelik a fehérjebevitelt.”

A program során a 12 hónapos vizsgálati időszak végére a sikeres diétázók (a résztvevők 41%-a) testsúlyuk 12,9%-át adták le, szemben a vizsgálati minta többi tagjával, akik a kiindulási súlyuk alig több mint 2%-ától szabadultak meg. A programba belépett személyek közül összesen 22-en fejezték be a vizsgálatot, köztük kilenc férfi és 13 nő. A diétázók többsége 30-64 év közötti volt. A résztvevők arról számoltak be, hogy korábban már két vagy több kísérletet tettek a fogyásra. A résztvevők eltérő társbetegségekkel rendelkeztek - 54%-uknak magas volt a koleszterinszintje, 50%-uknak csontrendszeri problémái voltak, 36%-uknál pedig magas vérnyomás és/vagy alvási apnoe jelentkezett. A tanulmány szerint a fogyókúrázók emellett cukorbetegségről, nem alkoholos zsírmáj betegségről, rákról és depresszióról is beszámoltak. Az a hét fogyókúrázó, aki arról számolt be, hogy depressziót diagnosztizáltak nála, lényegesen kevesebbet fogyott - a kezdeti súlyának mintegy 2,4%-át -, mint a depresszióban nem szenvedők, akik a kezdeti súlyuk 8,39%-át veszítették el. A kutatócsoport megállapította, hogy a fogyás mértéke a depressziót kivéve nem különbözött jelentősen az egyéb társbetegségben szenvedő résztvevők között, a fiatalabb és idősebb résztvevők között, illetve a férfiak és nők között sem.

A diétázók fehérje- és rostbevitelének nyomon követése során a csapat szoros összefüggést talált a fehérje- és rostfogyasztás és a fogyásnak az első három hónapban és a 12. hónapban elért mértéke között is.

“Ez utóbbi azért fontos, mert a 3. és a12. hónapban mért eredmények közötti erős korreláció arra utal, hogy azok a résztvevők, akik az első három hónapban képesek voltak fenntartható étrendi változásokat kialakítani, a következő hónapokban is folyamatosan fogytak, míg azok, akiknek nehézséget okozott a fenntartható étrendi minták korai bevezetése, ritkán tudták megváltoztatni étrendjüket a későbbi hónapokban” - foglalta össze az eredményeket Nakamura.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Weight-loss success depends on eating more protein and fiber while limiting calories, study says

Successful dietary changes correlate with weight-loss outcomes in a new dietary weight-loss program

Irodalmi hivatkozás:

Mindy H. Lee et al, Successful dietary changes correlate with weight‐loss outcomes in a new dietary weight‐loss program, Obesity Science & Practice (2024). DOI: 10.1002/osp4.764