Az immunrendszer “éberségének” növelése
A dendritikus sejtek fejlődésének befolyásolásával javítható az immunrendszer “ébersége” a tumorsejtek észlelése érdekében.
- Neuroendokrin tumorok az endokrinológus szemével
- Ritkább a glioma cukorbetegeknél
- Felnőttkori primer agydaganatok: diagnosztika és kezelés
- Az elhízás növeli az agytumor kockázatát
- Fiatal sportoló agyi térfoglaló folyamata
- Mobiltelefon és agydaganat?
- Fény derült a meningeomák kialakulási mechanizmusára
- Elsődleges agydaganatok felnőttkorban
- Kísérleti rákvakcina glioblastomára
- Immunellenőrzőpont-gátlás és hiperprogresszió
- A pembrolizumab emlőrákban is hatásos
- Molekuláris vizsgálatok szerepe a szolid tumoros betegek kezelésében
- T-sejt-választ serkentő immunterápiák az onkológiában
- Mesterséges intelligencia a gyógyszertervezésben
- Sacituzumab govitecan a HR+ áttétes emlőrák kezelésére
- A monoklonális ellenanyagok nevezéktanának fejlődése
A Cell Reports folyóiratban június 2-án jelent meg a Bécsi Orvostudományi Egyetem kutatóinak cikke, amelyben a daganatos betegségek elleni immunterápiás módszerek egy új megközelítését vázolták fel. Az immunterápia a rák elleni küzdelem egyik alappillére, amelynek célja, hogy a szervezet saját immunrendszerét tegye hatékonyabbá a daganatok elleni harcban. A mostani tanulmány fő megállapítása, hogy az immunrendszer dendritikus sejtjeiből bizonyos epigenetikai folyamatokat szabályozó enzimek eltávolítása befolyásolja azok fejlődését, ezáltal javíthatja a daganatellenes immunitást.
A rákos sejtek a szervezet saját sejtjei, amelyek egyrészt abnormálisan osztódnak és fejlődnek, másrészt elhagyják helyüket és megváltoztatják funkciójukat a szervezetben. Az ellenük való küzdelemben az a nehéz, hogy a szervezet saját sejtjeiként az immunrendszer nem tudja őket megfelelő hatékonysággal felismerni, és ezért nem tud ellenük eredményesen harcolni. Itt lép be az immunterápia, ami különböző eljárásokkal pontosan azt teszi lehetővé, hogy a beteg saját immunrendszere felismerje a rákos sejteket, és aktiválja a szervezet saját védekező képességét.
A dendritikus sejtek (DC; dendritic cells) az immunrendszer fontos sejtjei, amelyek prekurzor sejtekből fejlődnek ki, és genetikai aktivitásuk megváltoztatásával különböző immunsejt-alcsoportokat tudnak kialakítani. Ezek az alcsoportok különböző funkciókat töltenek be az immunrendszerben, de egyelőre pontosan nem ismerjük azt, hogy a kromatin (a kromoszómákat alkotó anyag) egyes epigenetikai változásai hogyan befolyásolják a DC-k fejlődését.
A mostani tanulmányban a kutatók ennek a kérdésnek a részleges megválaszolását kísérelték meg: két olyan enzimet gátoltak (HDAC1 és HDAC2), amelyek pontosan ilyen epigenetikai folyamatokat szabályoznak. A cél az volt, hogy megfigyeljék: az enzimek blokkolása hogyan befolyásolja a dendritikus sejtek fejlődését és működését.
A kutatók multiomikai elemzésekkel, azaz több biológiai adat, például a génexpresszió és a kromatin hozzáférhetőségének elemzésével megállapították, hogy a dendritikus sejtek bizonyos alcsoportjainak fejlődését a HDAC1 hiánya károsította, ami arra utal, hogy a HDAC1 döntő szerepet játszik a fejlődésükben. A HDAC1 hiányában a dendritikus sejtek immunválasza az IRF4, IRF8 és SPIB transzkripciós faktorok expresszióján, a kromatin hozzáférhetőségén és a hiszton-acetiláción keresztül megváltozik, ami fokozza a T-helper 1-mediált immunitást és a CD8+ T-sejtek rekrutációját. Ezek a folyamatok együttesen javítják a tumorok felismerhetőségét az immunrendszer számára, vagyis fokozzák az immunrendszer éberségét a daganatos sejtek iránt. A HDAC2 enzim eltávolítása ezzel szemben nem volt jelentős hatással a DC-k fejlődésére.
Ezek az eredmények új terápiás stratégiákhoz kifejlesztéséhez vezethetnek a daganatos betegségek immunterápiájában.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
The histone deacetylase HDAC1 controls dendritic cell development and anti-tumor immunity
Irodalmi hivatkozás:
Cristiano De Sá Fernandes et al, The histone deacetylase HDAC1 controls dendritic cell development and anti-tumor immunity, Cell Reports (2024). DOI: 10.1016/j.celrep.2024.114308