Pszilocibin súlyos depresszió kezelésében

A JAMA folyóirat hasábjain augusztus 31-én jelent meg egy 18 intézményt és 34 szakembert összefogó kutatócsoport tanulmánya, amelyben a pszilocibin adagolását vizsgálták súlyos depresszió kezelésében. Eredményeik szerint a pszichológiai támogatással beadott egyszeri, 25 mg-os pszilocibin adag a súlyos depresszióban (MDD; major depressive disorder) szenvedő betegeknél gyorsan fellépő antidepresszáns hatást, a depressziós tünetek tartós csökkenését és a pszichoszociális működés javulását okozza.

A kutatócsoport egy randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos, fázis II. klinikai vizsgálatban értékelte a szer hatásosságát, amelyet 2019 decembere és 2022 júniusa között végeztek 11 amerikai vizsgálóhelyen. A vizsgálatban 104 felnőtt vett részt, akik vagy egyszeri adagban beadott 25 mg pszilocibint vagy 100 mg niacint kaptak (placebo) pszichológiai támogatás mellett. Az elsődleges és másodlagos végpontokat különböző időpontokban értékelték az adagolást követő 43. napig (hat hetes vizsgálati időszak).

Az eredmények szerint a pszilocibin kezelés a Montgomery-Asberg Depresszió Értékelő Skála (MADRS; Montgomery-Asberg Depression Rating Scale) pontszámainak szignifikáns csökkenésével járt a niacin placebóhoz képest az adagolás megkezdésétől számított 8. és 43. napon végzett mérések alapján. A MADRS a depresszió tüneteinek értékelésére szolgáló 10 tételből álló értékelő skála, amely az olyan alapvető hangulati tünetekre irányul, mint a szomorúság, a feszültség, a fásultság, a pesszimista világnézet és az öngyilkossági gondolatok.

A pszilocibin kezelés a Sheehan-féle akadályozottsági skála (SDS; Sheehan Disability Scale) pontszámait is jelentősen csökkentette a niacinhoz képest a vizsgálati időszak teljes időtartama alatt. Az SDS skála a munkaképtelenséggel, a társadalmi életben való fogyatékossággal és a családi életben való fogyatékossággal kapcsolatos pontszámokat állapít meg.

A kutatók a vizsgálat során az alábbi skálákat is használták az egyes speciális kimenetek mérésére: Clinical Global Impressions Scale, Hamilton Anxiety Rating Scale, a Quality of Life Enjoyment and Satisfaction Questionnaire, a Symptoms of Major Depressive Disorder Scale és az Oxford Depression Questionnaire.

A vizsgálat fő megállapításai között szerepel, hogy a pszilocibin kezelés javulással járt ezekben a kiegészítő végpontokban is, beleértve a betegség általános súlyosságának csökkenését, az önbevalláson alapuló depressziós és szorongásos tünetek enyhülését és az általános életminőség javulását. A pszilocibin kezelés nem vezetett érzelmi tompuláshoz, ami a standard antidepresszáns gyógyszerek gyakori mellékhatása. A tanulmány rámutat arra, hogy a pszilocibin kezelés a depressziós tünetek csökkentésén túl a mentális egészség és jóllét különböző aspektusaira is pozitívan hatott, mivel javította a vizsgálatban résztvevők általános funkcionalitását, szorongásos tüneteit és életminőségét.

Ezek az eredmények azért lehetnek fontosak, mert óriási az ellátatlan gyógyászati igény az antidepresszánsok területén: a jelenleg felírt antidepresszánsok az MDD-ben szenvedő betegek egyharmadánál nem érnek el tünetmentességet, de azon kétharmad esetében is, akiknél a kezelés hatásosnak bizonyul, az antidepresszáns válasz jelentkezése hónapokig is eltarthat, és az átlagos visszaesési arány a remissziót követő egy éven belül több mint 50%. Ez a meglehetősen sztochasztikus hatékonysági arány gyakran készteti arra az orvosokat, hogy a tartós válasz keresése érdekében idővel több különböző gyógyszert írjanak fel. Ez a stratégia akaratlanul is kiteszi a betegeket az új gyógyszerekhez való átmeneti alkalmazkodási időszak veszélyének, illetve a korábbi kezelési kísérletekből származó elvonási tüneteknek. Más gyógyszerosztályokhoz képest a legtöbb antidepresszánsnál gyakrabban jelentik az elvonási tünetek megjelenését. Az antidepresszánsok abbahagyása (még ha hatástalanok is), súlyos elvonási tünetekkel járhat, beleértve a szédülést, hányingert, paresztéziát, fejfájást, szorongást, öngyilkossági gondolatokat, álmatlanságot és depressziót.

Az elmúlt években több tanulmány is azt sugallta, hogy a pszilocibin gyors antidepresszáns választ okoz, amely messze tovább tart, mint a hatóanyag jelenléte a szervezetben, illetve nem tapasztaltak elvonási tüneteket. Viszont ezeknek a tanulmányoknak a döntő többsége előzetes vizsgálatként, előkészítő jelleggel készült, amelyeket megalapozottabb kísérleti elrendezéssel és nagyobb kohorszmérettel kellett alátámasztani. A mostani vizsgálatot ezért pont úgy tervezték, hogy ezeket a kérdéseket nagyobb mintanagysággal, randomizált, többszörösen vak elrendezésben tisztázhassa. A jelenlegi vizsgálat megerősítette a korábbi hatékonysági eredményeket, és nem számolt be súlyos, a kezeléssel összefüggő mellékhatásokról. 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Study suggests single dose of psilocybin safe and effective as treatment for major depressive disorder

Single-Dose Psilocybin Treatment for Major Depressive Disorder

Irodalmi hivatkozás:

Charles L. Raison et al, Single-Dose Psilocybin Treatment for Major Depressive Disorder, JAMA (2023). DOI: 10.1001/jama.2023.14530

Rachel Yehuda et al, Psychedelic Therapy—A New Paradigm of Care for Mental Health, JAMA (2023). DOI: 10.1001/jama.2023.12900