IQ veszteséget is okozhat a poszt-COVID szindróma
Egyes betegeknél még a fertőzés után 2-3 évvel is észlelhető pszichiátriai probléma és a kognitív funkciók romlása.
- Kognitív hanyatlás COVID-19 után
- Az anyatej ismeretlen módon, de véd a COVID-19 ellen
- Új nazális vakcina COVID-19 profilaxisára
- A COVID-19 elleni emlékeztető oltások fontossága
- A kevesebb emlékeztető oltás hatása
- Európában kevesen vették fel az emlékeztető oltásokat
- A COVID-19 oltásokkal kapcsolatos kilátások és tapasztalatok SM-mel élőkben
- A tápláltsági állapot összefüggései a Covid–19-vakcina hatékonyságával és a súlyos koronavírus-fertőzés kockázatával
- Megfázás és long-COVID
- A várandósok COVID-járvány alatti testtömeg-növekedése
- Long-COVID-ot jelző biomarkerek
- Vírusellenes gyógyszer és terjedő SARS-CoV-2 mutációk
- A vérplazma fehérje-összetételének változása poszt-COVID szindrómában
A The Lancet Psychiatry folyóiratban július 31-én jelent meg a University of Oxford kutatóinak cikke, amelyben kimutatták, hogy a COVID-19 fertőzéssel kórházba került betegek közül sokaknak még két-három évvel a fertőzés után is vannak kognitív és pszichiátriai problémái.
A mostani kutatást 475 résztvevő bevonásával végezték (a PHOSP-COVID tanulmány részeként), akiket arra kértek, hogy számítógépen keresztül töltsenek ki egy sor kognitív tesztet, és számoljanak be a depresszió, a szorongás, a fáradtság és a memóriaproblémák szubjektív észlelésének tüneteiről. Arról is megkérdezték őket, hogy változtattak-e foglalkozást, és ha igen, miért.
A kutatók megállapításaikat az alábbi fő pontokban foglalták össze:
Két-három évvel a COVID-19 fertőzés után a résztvevők a kognitív teszteken (figyelem- és memóriatesztek) átlagosan jelentősen alacsonyabb pontszámot értek el, mint az elvárható lett volna: az átlagos lemaradás 10 IQ-pontnak felelt meg. Emellett jelentős részük súlyos depressziós tünetekről (körülbelül minden ötödik ember), szorongásról (minden nyolcadik), fáradtságról (minden negyedik) és szubjektív memóriaproblémákról (minden negyedik) számolt be, és ezek a tünetek idővel nemhogy javultak volna, hanem súlyosbodtak.
Bár sok embernél ezek a tünetek a fertőzés után hat hónappal már jelen voltak, néhányan két-három évvel a fertőzés után olyan új tüneteket is tapasztaltak, amelyeket korábban nem észleltek. Az új tünetek gyakran olyan személyeknél jelentkeztek, akiknél a fertőzést követő hat hónapban már más tünetek is megjelentek. Ez arra utal, hogy a korai tünetek előre jelezhetik a későbbi, súlyosabb problémákat, ami tovább hangsúlyozza az időben történő kezelés fontosságát.
Több mint a betegek 25%-a arról számolt be, hogy foglalkozást kellett váltania, és sokan a rossz egészségi állapotot jelölték meg okként. A munkahelyváltás szoros összefüggésben állt a kognitív hiányosságokkal, de nem mutatott asszociációt a depresszióval vagy a szorongással. Ez arra utal, hogy sokan, akik a COVID-19-et követő hónapokban és években foglalkozást váltottak, azért tették, mert már nem tudtak megfelelni a munkájuk kognitív követelményeinek, nem pedig a munkához szükséges energia, érdeklődés vagy önbizalom hiányában.
A COVID-19 fertőzést követő hat hónapon belüli gyógyulás mértéke a hosszabb távú pszichiátriai és kognitív eredmények erős prediktora. A korai beavatkozás a tünetek kezelése érdekében megelőzheti az összetett tünetegyüttesek kialakulását.
Dr. Maxime Taquet, a vizsgálat vezetője elmondta: “Ezek az eredmények segítenek megérteni, hogy az emberek jelentős része számára a COVID-19 miatti hospitalizációt követően még évekkel is milyen terhet jelentenek a kognitív, agyi tünetek, kik vannak a leginkább veszélyeztetve, és hogy a COVID-19 milyen hosszú távú hatással van a munkaképességükre. Ez fontos az egészségügyi politikai döntéshozók és az orvosok számára egyaránt, illetve segít a preventív beavatkozások célzottabbá tételében.”
A kutatók figyelmeztetnek, hogy bár ez a tanulmány új betekintést nyújt a COVID-19 hosszú távú hatásaiba és annak következményeibe, a hatékony beavatkozások kifejlesztéséhez további kutatásokra van szükség. A tünetek hátterében álló biológiai mechanizmusok megértése és a kognitív felépülést elősegítő vagy a további hanyatlást megakadályozó terápiás stratégiák azonosítása lesznek a legfontosabb megoldandó feladatok.
A tanulmányban vizsgált betegpopuláció olyan személyekből állt, akik a világjárvány első hulláma során kerültek kórházba (így a fertőzés idején még nem voltak beoltva), és akik beleegyeztek a nyomonkövetési vizsgálatokba (a vizsgálatban történő részvételre felkértek mindössze 20%-a), ami azt jelentheti, hogy az eredmények nem általánosíthatók másokra (például azokra, akik nem szorultak COVID-19 miatt kórházi felvételre, vagy akik már be voltak oltva a fertőzés időpontjában).
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Long-term cognitive and psychiatric effects of COVID-19 revealed in new study
Irodalmi hivatkozás:
Maxime Taquet et al, Cognitive and psychiatric symptom trajectories 2–3 years after hospital admission for COVID-19: a longitudinal, prospective cohort study in the UK, The Lancet Psychiatry (2024). DOI: 10.1016/S2215-0366(24)00214-1
