Új demencia-előrejelző index

A The British Medical Journal Mental Health különszámában jelent meg az Oxford Egyetem kutatóinak cikke, amelyben egy olyan új demencia-kockázati pontszámot ismertetnek, amely az elvégzését követő 14 évre képes megjósolni a demencia kialakulásának esélyét. A UK Biobank Dementia Risk Score, vagy röviden UKBDRS a fej-fej melletti összehasonlító elemzések szerint pontosabb előrejelzést tett lehetővé, mint több, széles körben használatos skála, így például az Ausztráliában kifejlesztett ANU-ADRI, a Finnországban kidolgozott CAIDE vagy az angol DRS. A tanulmány szerzőinek becslése szerint jelenleg világszerte 50 millió ember él demenciával, de ez 2050-re az előrejelzések szerint meg fog háromszorozódni. A kutatók szerint azonban a kulcsfontosságú kiváltó tényezők kezelésével, valamint életmódváltással ezek 40%-a kiküszöbölhető lehet.

Az utóbbi évtizedekben világszerte különböző kockázat-felmérő pontszámok kerültek kidolgozásra annak érdekében, hogy megpróbálják megjósolni, egy adott személynek mekkora esélye van a demencia kialakulására. Mindet olyan korán, hogy közben még mindig lehessen esély hatékony megelőző intézkedések bevezetésére. Ezek a pontszámok azonban a különböző korcsoportokban és földrajzi területeken megbízhatatlannak bizonyultak, némelyikük pedig ráadásul drága és invazív vizsgálatokra támaszkodik, ami kizárja az alapellátásban való alkalmazásukat. Ezen problémák elkerülése érdekében a kutatók a mostani vizsgálatban nagy elemszámú, 50-73 évesekből álló csoportra támaszkodtak, akik két hosszú távú vizsgálatban vettek részt - az egyik csoport az új kockázati pontszám kifejlesztéséhez (UK Biobank tanulmány), a másik pedig annak validálásához (Whitehall II tanulmány). A végső elemzésbe összesen 220 762 (átlagéletkor alig 60 év alatt) embert vontak be a UK Biobank tanulmányból és 2934-et (átlagéletkor 57 év) a Whitehall II tanulmányból.

A kutatók először egy 28-elemű listát állítottak össze a demencia kialakulásának fokozott vagy csökkent kockázatával összefüggésbe hozható tényezőkből, amelyekre egy olyan statisztikai módszert (LASSO-regresszió) alkalmaztak, amelynek célja a legkevésbé releváns tényezők azonosítása és elvetése volt, hogy a pontszámot a legerősebb előrejelző tényezőkre szűkíthessék majd le. A kizárásos módszerek alkalmazását követően 11 olyan prognosztikus faktort találtak, amelyek a demencia bármely típusára jó előrejelző erővel rendelkeztek, és ezekből állt végül össze a UKBDRS.

Ez a 11 tényező a következő volt: életkor; iskolai végzettség; cukorbetegség; korábbi/jelenlegi depresszió; korábbi stroke; szülői demencia; hátrányos gazdasági helyzet (Townsend-féle deprivációs index); magas vérnyomás; magas koleszterinszint; egyedül élés; és férfi nem. Az APOE gén, amely részt vesz egy olyan fehérje termelésében, amely segít a koleszterin és más típusú zsírok véráramba juttatásában, ismert kockázati tényezője a demenciának. A gént 157 090 résztvevő esetében figyelték meg a UK Biobank vizsgálatában és 2315 résztvevőnél a Whitehall II vizsgálatban, és ezt is hozzáadták a kockázati pontszámhoz (UKBDRS-APOE). A vizsgálatban szereplő személyek közül 14 éven belül a UK Biobank és a Whitehall II csoportban 3813 (közel 2%), illetve 93 (alig több mint 3%) résztvevőnél alakult ki demencia.

A UKBDRS prediktív értékét később APOE-vel és APOE nélkül is összehasonlították három másik széles körben használt kockázati pontszámmal - az ANU-ADRI (Australian National University Alzheimer's Disease Risk Index), a CAIDE (Cardiovascular Risk Factors, Aging and Dementia) és a DRS (Dementia Risk Score) skálák prognózisaival.

A négy skála közül a UKBDRS-APOE adta a legjobb prediktív erőt, ezt szorosan követte az UKBDRS, majd a DRS, a CAIDE és végül az ANU-ADRI következett. A kutatók szerint kockázati pontszámuk pontosságát tovább lehetne javítani kognitív tesztek, agyi képalkotó vizsgálatok és a neurodegeneráció indikátoraira vonatkozó vérvizsgálatok hozzáadásával. Mivel azonban ezek drágák és/vagy időigényesek, nem biztos, hogy minden esetben rendelkezésre állnak.

"Ezért az UKBDRS-t leginkább kezdeti szűrőeszközként lehet használni az emberek kockázati csoportokba történő rétegzéséhez, és a magas kockázatúként azonosított személyek ezt követően részesülhetnének a fent leírt időigényesebb és drágább diagnosztikai eljárásokban" - javasolja a vezető szerző, Dr. Raihaan Patel.

"Fontos megjegyezni, hogy ez a kockázati pontszám csak a demencia kialakulásának esélyét jelzi; nem jelent végleges eredményt" - hangsúlyozza Sana Suri egyetemi docens, a kutatás vezető társszerzője. "Az egyes kockázati tényezők jelentősége változó, és mivel a pontszámban szereplő tényezők némelyike módosítható vagy kezelhető, mindannyian tehetünk azért, hogy csökkentsük a demencia kockázatát. Míg például az idősebb kor (60 év felett) és az APOE-pozitivitás a legnagyobb kockázatot jelenti, a módosítható tényezők, mint például a cukorbetegség, a depresszió és a magas vérnyomás szintén kulcsszerepet játszanak. Például egy olyan személy becsült demencia-kockázata, akinél mindezek a faktorok kimutathatók megvannak, körülbelül háromszor nagyobb, mint egy ugyanolyan korú személyé, akinek egyik sincs meg".

A kutatók elismerik kutatásuk különböző korlátait. A demencia besorolása különbözött a két csoportban, ahogyan a résztvevők demográfiai jellemzői, életmódja és egészségi állapota is. A Whitehall II csoportban lényegesen kevesebb nő volt, illetve a résztvevők között túlnyomó többségben voltak a fehér bőrűek, akik kisebb valószínűséggel éltek gazdaságilag hátrányos helyzetű területeken.

"Számos lépést kell még megtennünk, mielőtt ezt a kockázati pontszámot a klinikai gyakorlatban hasznosan alkalmazhatnánk" - figyelmeztet a cikk vezető szerzője, Dr. Raihaan Patel.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

New risk score strongly predicts dementia chances within 14 years

Development and validation of a dementia risk score in the UK Biobank and Whitehall II cohorts 

Irodalmi hivatkozás:

Melis Anatürk et al, Development and validation of a dementia risk score in the UK Biobank and Whitehall II cohorts, BMJ Mental Health (2023). DOI: 10.1136/bmjment-2023-300719