A B-sejtek elváltozásai lehetnek az emlőrák új biomarkerei
Többféle szisztémás elváltozást okoz a tripla negatív emlőrák egy új vizsgálat eredményei szerint.
- Új kezelési módszer terápiarezisztens emlőrák kezelésében
- A BRCA2 mutációt hordozó emlőrák kialakulása
- Új terápiás megközelítés HER2-pozitív emlőrákban
- Emlőrák kimutatása anyatejből
- AI használata a mellrák kimutatására
- Hosszabb emlőrák túlélés olaparibbal
- Lendületes fejlődés az emlőrák gyógyszeres kezelésében
- Kinél nagyobb a mellrák kiújulásának kockázata?
- Sacituzumab govitecan a HR+ áttétes emlőrák kezelésére
- A szervezett lakossági mammográfiás emlőszűrés részvételi mutatói 2012–2021 között Magyarországon
- A rosszindulatú daganatok hazai epidemiológiai helyzete a XXI. század második évtizedében
- Premenopauzális nők hormonreceptor-pozitív korai emlőrákjának ovariumszuppressziós ellátása mellé adott aromatázgátló- vagy tamoxifenadagolás összehasonlítása
- Emlőrák elleni kísérleti vakcina
- Az előrehaladott tripla negatív emlőrák kezelése
- Az emlőrákos betegek és a betegség kiújulásának kockázatai
- A petefészekműködés szuppressziójának előnyei emlőrákban
- Az emlőrák posztoperatív sugárterápiájának mellékhatásai
A Nature Cell Biology folyóiratban szeptember 12-én jelent meg a Baylor College of Medicine (Houston, Texas, USA) kutatóinak cikke, amelyben a tripla negatív emlőrák egy új potenciális biomarkerét azonosították. A vizsgálat kezdetén a kutatók arra a kérdésre szerettek volna választ kapni, hogy az immunterápiás kezelések miért csak a betegek 15-20%-ánál vezetnek eredményre tripla negatív emlőrákban. Ezért a kutatók a tumorok és a szervezet közötti kölcsönhatásokat kezdték el részletesebben feltárni. Hamarosan rájöttek, hogy az emlőrákos betegek szervezetében a rák nem csak lokális, hanem szisztémás elváltozásokat is okoz, például rendellenességek figyelhetők meg az immunrendszer B-sejtjeinek mintázataiban, amelyek három jól elkülöníthető alcsoportra oszthatók.
A betegek első, TiBA-0 névre keresztelt csoportja, nem mutatott elváltozásokat a B-sejtekben. A második csoportban, a TiBA-1-ben csökkent a B-sejtek száma, valószínűleg a csontvelő mikrokörnyezetében lévő myeloid progenitor sejtekkel való versengés miatt. A harmadik csoportban, a TiBA-2-ben megemelkedett az éretlen B-sejtek száma, valószínűleg a B-sejtek érését megakadályozó neutrofilek túlzott mennyisége miatt. Ebben a csoportban az éretlen B-sejtek a kimerült T-sejtek számának növekedéséhez vezettek.
A kutatók megállapították, hogy a B-sejtek megváltozása mind a TiBA-1, mind a TiBA-2 típusban immunszuppresszív hatáshoz és rosszabb terápiás válaszhoz vezet. Egy kis elemszámú, 35 betegre kiterjedő vizsgálatban a TiBA-0 betegek 78,6%-a teljes választ adott a kemoterápiás és immunterápiás kezelésre, míg a TiBA-1 és TiBA-2 betegeknél mindössze 33,3% volt a válaszarány.
“Ezek az immunsejt-változások nem csak lokálisan, a daganaton belül történnek. Szisztémásan látjuk őket az egész testben, ami azt jelenti, hogy ezeket az immunsejt biomarkereket elvileg egy egyszerű vérvétellel is azonosítani tudjuk” - nyilatkozta Dr. Xiang H.-F. Zhang, a cikk első szerzője.
„A jövőben talán képesek leszünk csoportosítani a betegeket ezen biomarkerek alapján, és meghatározni, hogy mely betegek reagálnak kisebb valószínűséggel a standard terápiákra és kik igényelnek további kezeléseket”.
Zhang kutatócsoportja a következőkben a Dan L. Duncan Comprehensive Cancer Center más kutatóival együttműködve a vérből kimutatható biomarkereket egy nagyobb betegcsoportban, és a kezelés során több időpontban is vizsgálni fogja, hogy többet tudjanak meg arról, hogyan változhatnak az immunsejtek az idő múlásával. Ugyanez a laboratórium azt is vizsgálja, hogyan lehet a tumor okozta változásokat már a csontvelőben visszafordítani annak érdekében, hogy az immunsejtek normális termelődése helyreállhasson.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Solid tumour-induced systemic immunosuppression involves dichotomous myeloid–B cell interactions
Irodalmi hivatkozás:
Solid tumour-induced systemic immunosuppression involves dichotomous myeloid–B cell interactions, Nature Cell Biology (2024). DOI: 10.1038/s41556-024-01508-6