Foralumab Alzheimer-kór kezelésében
Új, nazális adagolású anti-CD3 monoklonális antitestet vizsgálnak Alzheimer-kór lehetséges terápiájaként.
- Anti-amiloid kezelések lehetősége korai Alzheimer-kórban
- Az amiloid-béta lerakódás visszafordítása
- Sikert hozhat az életmódváltás korai Alzheimer-kór esetén
- A bélflóra megváltozása és az Alzheimer kór biomarkerei
- Továbbra is ígéretes az orális tau-inhibitor Alzheimer kórban
- Édes reménység az Alzheimer-kór elleni küzdelemben
- A hallásjavító eszközök kognitív hanyatlás ellen
- Alzheimer-kór: új ötlet a tau-kötegek kialakulása ellen
- A donanemab fázis 3. vizsgálatának eredményei
- A sovány izomtömeg véd az Alzheimer-kór ellen?
- Specifikus, rasszra jellemző Alzheimer-gének
- Az Alzheimer-kór lassítására szolgáló új gyógyszer
- Az Alzheimer-kór progressziójának nemi különbségei
- Izomerő csökkenés és demencia
A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban szeptember 5-én jelent meg a Tiziana Life Sciences kutatóinak cikke, amelyben kedvező eredményeket közöltek a nazálisan adagolható foralumab anti-CD3 monoklonális antitest alkalmazásáról Alzheimer-kór indikációban egér modellszervezeteken. A foralumab azért lehet ígéretes hatóanyag, mert az eddig kipróbált módszerektől teljesen eltérő mechanizmus alapján működik, vagyis nem az amiloid-béta lerakódásokat vagy a tau-kötegeket próbálja meg feltisztítani, hanem az agyi mikroglia aktivációját serkenti és egyes gének expresszióját fokozza. Ez azt jelenti, hogy ha sikeresnek mutatkozik, valószínűleg a jelenlegi anti-amiloid terápiás megközelítésekkel (donanemab, adukanumab, lekanemab stb.) kombináltan is használható lehet.
A mostani vizsgálatban a kutatók 3xTg Alzheimer-kóros egér modelleket hetente háromszor kezeltek intranazális foralumab hatóanyaggal öt hónapon keresztül, és az eredményeket izotípusos kontrollal vagy sóoldattal hasonlították össze. A kezelt egereknél a vizsgálat az aktivált mikroglia fenotípusának modulációját, az agyi génexpressziós minták változását és a kognitív funkciók javulását mutatta ki, de legalább ennyire fontos, hogy ezek a hatások az amiloid-béta lerakódásának befolyásolásától függetlenül történtek. Az aktivált mikroglia modulációját a kezelt egerekben a mikroglia-specifikus markerek segítségével, valamint Nanostring egér mieloid panel segítségével végzett génexpressziós elemzéssel mutatták ki, a génexpressziós mintázatok változásait pedig az agykéregben és a hippokampuszban mérték. A kogníció változását többféle módon is értékelték: a térbeli tanulást és a hosszú- ill. rövid távú memóriát a Morris-féle vízi labirintussal, valamint Y-labirintus viselkedési teszt segítségével vizsgálták. Az amiloid béta felhalmozódását immunfluoreszcenciás módszerrel mérték a hippokampuszban és a prefrontális kéreg területén, de ebben nem tapasztaltak változást.
A kutatók szerint a foralumab a mikroglia működését a perifériás T-sejtek agyba vándorlásával modulálja. Az Alzheimer-kóros egerek agyában megfigyelt T-sejtes gyulladásos válasz neuromodulációja összhangban volt a korábban az Ann Romney Központban szklerózis multiplex indikációban végzett kutatásokkal, de a Tiziana a foralumabot több neuroinflammatorikus kórképben is vizsgálja, például autoimmun encephalomyelitis (EAE) progresszív formájában.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Irodalmi hivatkozás:
Lopes, J. R., et al. (2023) Nasal administration of anti-CD3 monoclonal antibody ameliorates disease in a mouse model of Alzheimer’s disease. PNAS. doi.org/10.1073/pnas.2309221120.